Miután végeztem az első résszel, fénysebességgel száguldottam el a könyvtárba, hogy kivegyem a második részt is. S mivel a harmadik rész is ott árválkodott a polcom, gondoltam akkor már őt is hazaviszem, ne legyen olyan egyedül. Aztán elkezdtem olvasni, és onnantól kezdve egy pillanatra sem voltam képes elszakadni a könyvtől.(Valójában nem is emlékszem arra, hogy mi történt velem a valóságban.)
Spoilerek következnek!
A cselekmény az első kötet befejezése után 5 évvel folytatódik. A háború lehetősége egyre fenyegetőbbé válik. Judy és Giin kapcsolata a kezdeti nehézségek után úgy tűnik, kezd nagyon jól alakulni. Yaan elvégezte a katonai akadémiát, kiváltságossá azonban mégsem válik, mert azért túl nagy árat kellett volna fizetnie.
Míg Judy kaveni szokások szerint hivatalosan is nagykorúvá avatják, s szembe kell néznie a férj keresés problémáival, addig Giin rengeteget küzd azért, hogy a külsősökkel folytatott politikáját és törekvéseit minél többen támogassák. Yaan pedig a katonai ranglétrán lépked egyre feljebb...
Ha esetleg valaki attól tart, hogy a második rész nem lesz olyan jó, mint az első, az téved! Ez a kötet még izgalmasabb, mint Az ogfák vöröse. Rengeteg esemény, különböző történetszálak gubancolódnak össze, majd derülnek ki igazságok és vetülnek fel újabb kérdések.
És persze az írónő ismét nem okozott "csalódást": rendesen gyilkolta a szereplőket. Sőt! Egészen kétségbeejtőre, fájdalmasra sikeredett a vége.
Ja, és még valami: azt hittem, minél tovább olvasom, annál könnyebb lesz megjegyezni a neveket. Áh, dehogy! Reménytelen eset vagyok.:)
Értékelés: 5 pont, természetesen!
Ááááá, nem merem elolvasni a bejegyzésedet. :o)
VálaszTörlésNe is, ne is!*hangosan nevet*
VálaszTörlésBár próbáltam kerülni a konkrétumokat, de szerintem inkább akkor olvasd el, mikor már elolvastad a könyvet!