Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

"Ismerik azt az érzést, mikor az ember elkezd olvasni egy új könyvet, mielőtt még leülepedett volna benne az előző? Az ember maga mögött hagyja az előző könyvet, amelynek a gondolatai és a témái – sőt még a szereplői is – beleivódnak a ruhája szövetébe, és amikor kinyitja az újat, még mindig ott vannak."

Rengeteg az elfeledett könyv, az elfeledett író. Emberek, akik egész életüket a szavaknak, történeteknek, képzeletbeli kalandoknak szentelték. S akik ennek ellenére életükben csak kis elismerésben részesültek, haláluk után pedig a feledés homályába vesztek.
A könyveik azonban ott sorakoznak egy aprócska angol antikvárium polcain, ahol gondozzák, olvassák, szeretik őket. Margaret, aki egész életét ebben az antikváriumban töltötte,  odafigyel a könyvekre, emlékszik az íróikra. Olykor fellapozza őket, átérzi azokat a hangulatokat, amiket az írójuk meg akart örökíteni. Vigyáz rájuk. A könyvekre, és a bennük lakozó szellemiségre.
A nő egy napon egy különleges felkérést kap: Anglia leghíresebb írónője, Vida Winter kéri fel az életrajzának megírására. A híres írónő kilétét eleddig homály fedte, s miután Margaret elvállalja a feladatot egy olyan utazás veszi kezdetét, mely mindkettejüket megváltoztatja. Egy történet a múlt titkairól, ikertestvérekről, egy végzetes tűzesetről. Itt az ideje elmondani az igazat…


Őszinte leszek. Először nem tetszett a történet. Vagyis ez így nem igaz. A legelső fejezettől - ahol megismerhetjük Margaretet és az irodalmi kalandjait - teljesen el voltam bűvölve. Mikor azonban betekintést nyerhettünk az Angelfield család történetének első mozzanataiba, valahogy nem éreztem magaménak a könyvet. Idegen voltam a lapok között. Túl távoli volt, túl megfoghatatlan. Aztán ahogy fogytak az oldalak, generációk suhantak el a szemem előtt, kezdtek felnőni az ikrek, azon kaptam magam, hogy valami megváltozott. Egy egyszerűnek mondható történetből valódi életek, sorsok formálódtak a szemem előtt, a szereplők pedig lassan, lépésről-lépésre kerültek közel a szívemhez. Teljesen észrevétlenül egyszer csak én is ott éltem velük, magába szippantott a történet. Végül eljutottam arra a pontra, mikor azt mondhatom, ez a könyv kedvenc lett.


Setterfield remek mesélő. Nagyon ügyesen ugrált a múlt és jelen eseményei közt, s kisvártatva elérte, hogy mind Margaret mind pedig Vida Winter bőrébe bele tudjak bújni. Kettejük közül jó ideig egyértelműen Margarettel tudtam inkább azonosulni, s Ms. Winternek többet kellett dolgoznia azon, hogy közel kerülhessen a szívemhez. A regény elején megismert rideg, távolságtartó nőből lassacskán egy törődő, kedves emberré alakult át. Sok időbe került megismerni, s párhuzamosan azzal, ahogy megismerhettük a múltját, megismerhettük a jelenét is, őt magát. Az ő személyes története pedig egyértelműen levett a lábamról.


Eleinte nehezen szoktam hozzá a hangulathoz. Titkokkal teli, nyomasztó, szomorú légkör telepedett rám, s csak akkor tudtam igazán megérteni és átérezni, miután megértettem a miérteket. Viszont attól a pillanattól fogva imádtam, és legszívesebben el sem hagytam volna az angol kisvárost. Annyira a szívemhez nőttek a szereplők, a történet, hogy végül ez is egy olyan olvasmány lett, amit nem fogok elfelejteni egykönnyen. 5 pont. (csak azért nem 5*, mert az eleje nem volt az igazi.)

Ui.: az egyik legédesebb rész egyértelműen az, mikor az orvos megállapítja, hogy Margaret a romantikus fantáziájú hölgyeket megtámadó betegségben szenved, melynek tünetei az ájulás, kimerültség, étvágytalanság, rossz hangulat; s azt tanácsolja, hogy egy ideig a kisasszonyos regényei helyett olvassa ezt: „Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai kétszer tíz oldal, természetesen a könyv végéig.”

Raana Raas: Csodaidők 2.- Kiszakadtak

Miután végeztem az első résszel, fénysebességgel száguldottam el a könyvtárba, hogy kivegyem a második részt is. S mivel a harmadik rész is ott árválkodott a polcom, gondoltam akkor már őt is hazaviszem, ne legyen olyan egyedül. Aztán elkezdtem olvasni, és onnantól kezdve egy pillanatra sem voltam képes elszakadni a könyvtől.(Valójában nem is emlékszem arra, hogy mi történt velem a valóságban.)

Spoilerek következnek!

A cselekmény az első kötet befejezése után 5 évvel folytatódik. A háború lehetősége egyre fenyegetőbbé válik. Judy és Giin kapcsolata a kezdeti nehézségek után úgy tűnik, kezd nagyon jól alakulni. Yaan elvégezte a katonai akadémiát, kiváltságossá azonban mégsem válik, mert azért túl nagy árat kellett volna fizetnie.

Míg Judy kaveni szokások szerint hivatalosan is nagykorúvá avatják, s szembe kell néznie a férj keresés problémáival, addig Giin rengeteget küzd azért, hogy a külsősökkel folytatott politikáját és törekvéseit minél többen támogassák. Yaan pedig a katonai ranglétrán lépked egyre feljebb...

Ha esetleg valaki attól tart, hogy a második rész nem lesz olyan jó, mint az első, az téved! Ez a kötet még izgalmasabb, mint Az ogfák vöröse. Rengeteg esemény, különböző történetszálak gubancolódnak össze, majd derülnek ki igazságok és vetülnek fel újabb kérdések.
És persze az írónő ismét nem okozott "csalódást": rendesen gyilkolta a szereplőket. Sőt! Egészen kétségbeejtőre, fájdalmasra sikeredett a vége.
Ja, és még valami: azt hittem, minél tovább olvasom, annál könnyebb lesz megjegyezni a neveket. Áh, dehogy! Reménytelen eset vagyok.:)

Értékelés: 5 pont, természetesen!

Raana Raas: Csodaidők 1.- Az ogfák vöröse

Ritkán olvasok sci-fit, de ha mégis, akkor mindig nagyon meglepődöm mennyire szeretem. Ez a regény persze nem egyszerűen "csak" sci-fi. Utópia és családregény is egyszerre, s talán emiatt a sokszínűség miatt ragadott meg annyira.

(Próbálom elkerülni a spoilereket, de ha valaki nem olvasta még a könyvet, az a következő sorokkal legyen óvatos!)

A történet a jövőben játszódik, mikor az emberiség már az univerzum különböző naprendszereit és bolygóit is meghódította és benépesítette. A társadalom egy része a nagycsaládos rendszer alapján működik, őket nevezik kavenieknek. Másik részét pedig külsősöknek hívják. A két réteg gyakorlatilag teljesen elszigetelődött, nem bíznak egymásban, és csak a legszükségesebb esetekben érintkeznek. A Kaven szabályai ráadásul annyira szigorúak, hogy ha valamely családtag úgy dönt, hogy más utat választ, és kilép, akkor kiszakadttá válik, és nem térhet vissza.

A regényben 3 ember életét követhetjük végig, akik valamilyen úton-módon kapcsolódnak egymáshoz. Judy, a 11 éves külsős kislány, aki árvaházban él, mert az anyja lemondott róla. Giin, kaveni safir (egyfajta szellemi vezető a Kavenben), aki a politikai életet befolyásolja azáltal, hogy a kiszakadtakon próbál segíteni, majd egy összeesküvés miatt kénytelen változtatni az életén. És unokaöccse Yaan, aki a rá háruló apai nyomás hatására maga is kiszakadtá válik.

Az ő életüket, tevékenykedéseiket, egymásra találásukat, küzdelmeiket követhetjük végig. Nekem mindhárom szereplő nagyon szimpatikussá vált már a legelejétől fogva (igen, még Yaan is, bár amit végül tett az elszomorított). A kedvencem közülük mégis talán leginkább Judy. Hihetetlen, hogy ez a kislány mennyi mindenen ment keresztül, s mikor eljött érte az apukája én is úgy örültem neki, mintha magam is 12 éves lettem volna!:)

Kifejezetten tetszett, ahogy a történet folyamatosan haladt előre. Nem toporgott egy helyben, állandóan telt az idő, s már az első kötetben rengeteg dolog történt.

Mielőtt nekiálltam az olvasásnak, hallottam már innen-onnan, hogy a könyvben nagy szerepet játszik a vallás, ami őszintén szólva kicsit elbátortalanított. Nem mintha bármi bajom lenne vele, egyszerűen csak nem akartam egy túlzottan vallásos, lelki útmutatókkal teli könyvet. És szerencsére nem is azt kaptam. Tény és való, a szereplők életében fontos szerepet játszik a vallás és a hit, de egyáltalán nem zavaró, erőltetett módon. A hétköznapok része, teljesen természetesen éreztem.
Ezenkívül nagyon tetszett az írónő stílusa. Nincs felesleges szócséplés, kizárólag a lényeg, nagyon választékos formában.
És még valami: tudom, hogy a történet alakulása, meg az izgalom fokozása szempontjából elengedhetetlen, de muszáj ennyi szereplőt megölni??? Mikorra már épp megkedveltem valakit, az meghalt. Totál kiborító!!

Értékelés: 5 pont

Az írónő honlapját itt találjátok.