Ez a könyv valami isteni; imádtam minden pillanatát. Annyira más dimenzióba helyezte számomra a történelmet, Napóleont, a franciákat. Minden sokkal életszerűbb, megfoghatóbb lett, annyira belemerültem az olvasásába, hogy jó pár órára teljesen megszűnt a világ.
A történet főszereplője, s egyben narrátora Désirée Clary, egy marseille-i selyemkereskedő lánya. 14. születésnapjára egy naplót kap a papájától, amelyben élete legfontosabb eseményeit írja meg. Első szerelme Napoleon Bonaparte, férje pedig a francia tábornok Jean-Baptiste Bernadotte, későbbi svéd király. A történet a köztársaság fénykorában kezdődik, majd szemtanúi lehetünk Napoeon császárságának, ill. bukásának. Mindezt Désirée szemszögéből.
Azáltal, hogy Désirée szemszögén keresztül követhetjük végig a francia -s részben svéd- történelmet, egy kicsit minden átértékelődik. Egy nő szemén keresztül nem csak a megnyert csaták száma számít, hanem a fájdalmas tény is, hogy hány ismerőse és barátja halt meg a háborúban.
Igaz, korábban már ismertem a franciák történelmének ezen időszakát, de ebből a megvilágításból sokkal több apró részletre fény derül. Az írónő nagyon jól ötvözte a történelmet a romantikával. Egyik sem sok, épp ellenkezőleg, tökéletes arányban elegyítette. Désirée egyszer sem esik túlzásba az aktuális érzelmeinek ecsetelését illetően, mégis tisztában voltam velük, sőt nagyon is átéreztem őket.
Ami még különösen tetszett nekem ebben a könyvben, azok a karakterek. Hősnőnk igazán karakán csajszi :-), határozott, erős jellem, aki a végletekig kiáll a családja mellett. *spoiler* (Egyedül az zavart, mikor otthagyta Jean-Baptiste-ot és Oscart Svédországban, s oly sok idő és rábeszélés kellett neki ahhoz, hogy végre visszamenjen.)*spoiler vége*
Ezenkívül rettentően vonzó volt számomra a férj, Jean-Baptiste, a férfi "akinek keze volt az egyetlen meleget sugárzó pont az életemben."
Rajtuk kívül Fouché és Talleyrand a két kedvencem. Olyanok voltak, mint két sakkjátékos, akik már előre tudták ki, mikor, mit fog cselekedni, s ezzel arányosan egyengették a saját útjukat. Élveztem, mikor elejtettek néhány kétes értelmű szót, mondatot, s aztán azon törhettem a fejem, vajon megint mire készülnek.
A történet meglehetősen hosszú időszakot ölel fel, mégsem éreztem azt egy pillanatra sem, hogy túlontúl hosszadalmas volna. Akár valamilyen magánéleti, akár politikai esemény volt épp terítéken, mindig fenntartotta az érdeklődésem.
Ezenkívül nagyon tetszett, hogy a történet naplóformában íródott.
Azt hiszem az előzőek alapján mindenki számára kiderült, mennyire IMÁDTAM ezt a könyvet. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább kukkantson bele, aki egy kicsit is szereti az ilyen témájú regényeket!
Értékelés: 5* pont (Mert amikor becsuktam az utolsó oldalon, legszívesebben újra kezdtem volna elölről.)
Egyéb borítók:
Jövök neked egy másik könyvajánlóval, ha szereted ezt a kort és Franciaországot. ;o)
VálaszTörlésNagyon szeretem Sandra Gulland trilógiáját. (Napóleon menyasszonya; Napóleon felesége; Adieu Bonaparte!) Ajánlom figyelmedbe. :o)
:)A múltkorival együtt ez is megy a várólistámra! Annyi jó ötlettel halmozol el, hogy alig bírom tartani a tempót! Nem mintha nem örülnék neki!
VálaszTörlés