Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

Azért kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert valami könnyed, laza történetre vágytam. Gondoltam egy ifjúsági regény kellően kikapcsol. Őszintén szólva nem pont azt kaptam, amire számítottam. Igaz, könnyed és humoros történet, de valamiért mégsem tetszett igazán. Ez a képzeletbeli Shakespeare világba csöppenős hókusz-pókusz nem teljesen az én világom. (Állandóan az Enchanted című film jutott eszembe, ami még Patrick Dempsey ellenére sem tetszett:))

A történet röviden arról szól, hogy egy 17 éves lány, Mimi, egy neves színész dinasztia tagja, aki azonban családja felmenőivel ellentétben nem akar színésznő lenni. Előadások előtt pánikrohamok gyötrik, azonban anyja nem akar erről tudomást venni. Csak erőlteti, meg sem hallgatja. Egy varázslat következtében színésztársával, a jóképű, lányok által istenített Troy-jal Veronában, Rómeó és Júlia korában találják magukat, ahonnan egyetlen módon kerülhetnek haza: ha végigélik Rómeó és Júlia történetét...

Meglehet, ha 15-16 évesen olvasom ezt a könyvet, jobban tetszett volna. Elvégre azt kapjuk, amire titkon minden tini (vagy legalábbis a többség) vágyik: hogy R és J ne haljanak meg a történet végén, boldogan éljenek, míg meg nem halnak.

Az egyetlen, ami miatt nem hagytam félbe a könyvet (pedig az elején nagy volt a kísértés), az a szereplők humora. Mikor már kezdtem volna szenvedni, valaki elsütött egy jó kis poént, én meg olvastam tovább. Ráadásul utólag visszanézve már nem is akarok rosszat mondani róla, mert valahogy a közepétől kezdve csak úgy folytak az események, s végül egy szórakoztató történet sült ki a dologból.

Értékelés: 3,5 pont pont