2010. december 31., péntek

Összefoglaló(cska)

Az év végeztével szeretném pár szóban összefoglalni, mit is jelentett számomra a blogolás, és úgy általában ez az év. Először is, köszönöm mindenkinek, aki látogatta a Könyvoázist, hozzászólt egy-egy bejegyzéshez, vagy egyszerűen csak elviselte őket, vagyis inkább engem. Igaz, pár hónap tapasztalattal a hátam mögött még igazán nem tudok messzemenő következtetéseket levonni, azt azonban bizton merem állítani, olvasás szempontjából nagyon jó évet zártam. A könyvek mennyiségére sem lehet panaszom, mert azért nagy átlagban a heti egy könyv lecsusszant, ami magamhoz mérten kifejezetten jó arány, másrészről, és azt hiszem ez a fontosabb, remek könyveket sikerült a kezeim közé kaparintanom. Bár ez utóbbiban jelentős szerepe van a blogoknak és a molynak, meg úgy általában az internetnek. Azért annyival könnyebb manapság rábukkanni szuper regényekre, mint pár éve, mikor még csak a helyi kiskönyvtár még kisebb választéka állt rendelkezésre.:D

Egy kicsit a statisztikára is kitérve, az év legsikeresebb posztja a Lingerről írt bejegyzés lett. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ilyen sokan az oldalamra kattintottatok miatta. Összesen 60 bejegyzés született és 224 komment, a legtöbb megjegyzés pedig az Elfújta a szélre érkezett. Ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt valamelyik irkámhoz!
Na jó, ennyit a múltról, kacsintgassunk inkább a jövő felé, az sokkal izgalmasabb.
Mivel rettenetes vagyok az újévi fogadalmak terén, ezért inkább meg sem próbálok fogadalmakat tenni, viszont terveim azért vannak, amiket ha ide leírok, talán jobban fókuszban maradok a fontos dolgokat illetően. 
Mivel mindig törekszem a különböző műfajok minél szélesebb palettájáról válogatni az olvasmányaimat, a következő évre szeretnék még több olyan műfajt érinteni,melyek idén ritkábban kerültek terítékre, de semmiképpen nem akarom őket sem mellőzni, ezért többek közt ezeket tervezem jövőre:
Először is, 2011-ben én is részt veszek Lobo várólista csökkentő játékában, egy sor olyan könyvvel, melyeket ősidők óta csak halogattam, de az olvasásig soha nem jutottam el velük.
Aztán jó lenne több sci-fit és fantasyt olvasni jövőre, és tervezem azt is, hogy gyakrabban emeljek le a polcról klasszikus magyar műveket. Ehhez ráadásul még alapanyag is van itthon, anyának rengeteg Jókai könyve van, melyek közül párat már át is csempésztem a szobámban. Ezen kívül lényegesen több angol nyelvű regényt akarok olvasni és pótolni a lányregényeket illető hiányosságaimat is.
És végül, de nem utolsó sorban Boldog, sikerekben gazdag új kívánok mindenkinek!!! Találkozunk jövőre.

2010. december 29., szerda

Könyves kiegészítők - Jane Austen kvíz

Nagyon úgy tűnik, ebben a rovatban akarva-akaratlanul is folyamatosan felbukkan Jane Austen, nem számít, hogy bögrékről, vagy képregényekről van szó, az ő nevével bármit el lehet adni.
Most viszont tárgyak helyett inkább egy sokkal aranyosabb és interaktívabb könyves kiegészítőt választottam, mégpedig egy kvízt. Ha IDE kattintotok, nincs is már dolgotok, mint válaszolni a kérdésekre, melynek végeztével kiderül, melyik Jane Austen karakterre hasonlítotok leginkább. (Bár a szöveg angol, remélem nem okoz túl nagy problémát.)
A kérdőív szerint én Marianne Dashwood lennék, mégpedig: "You are impulsive, romantic, impatient, and perhaps a bit too brutally honest. You enjoy romantic poetry and novels, and play the pianoforte beautifully. To boot, your singing voice is captivating. You feel deeply, and love passionately."
(Na jó, azért mindent ne higgyünk el neki!:D)
Ha mindez nem volna elég, az írónő fanatikusai kitehetik a kis képet a blogjukra is (a jobb oldalsávban az enyém már kinn van), amihez a kép melletti html kód bemásolásán kívül nincs is más dolguk. Remélem tetszik! Nos, Ti melyik JA szereplőre hasolítotok leginkább?

2010. december 28., kedd

Várólista redukálás

Egyre közelebb érve a januárhoz kezd összeállni, mit is akarok olvasni a jövő évben. (egyébként el sem hiszem, hogy már 2011 lesz, épp csak megszoktam, hogy 2010-et kell írni) Az, aki hozzám hasonlóan szokott néha külföldi könyves blogokat is olvasgatni, tudhatja, hogy már évek óta rendeznek ún. reading challenge-eket, méghozzá rengeteg témában. Én pedig mindig csak csorgattam a nyálam, mivel érdekesnél érdekesebb témájú játékokban lehet részt venni.
Éppen ezért, mikor megláttam Lobonál, hogy ő is egy ilyen játékot hirdet - várólista csökkentés címén -, gondolkodás nélkül jelentkeztem is, majd azon nyomban elkezdtem átfésülni a várólistám és az itthoni polcaim, keresve a könyveket, melyek már régóta ácsingóznak utánam.
Bevallom őszintén, sokat nem is kellett gondolkodnom a dolgon, ugyanis jó pár könyv található nálam is -ahogy sokaknál is, gondolom-, várva, hogy végre kinyissam őket. Időről időre szoktam is magammal mérgelődni emiatt, mert nem egy olyan kötetem van, amiért egy időben ölni tudtam volna, aztán mikor megvettem, csak nagy elégedetten felraktam a polcra, hogy 'ó, úgyis megvár, hisz most már az enyém', és persze ott várnak azóta is, olvasatlanul.
És akkor azokról a drágaságokról nem is szóltam, melyeket a könyvtár polcain szemeltem ki, méghozzá egy részüket akár évekkel ezelőtt, de valahogy mégsem jöttek sosem haza velem.
Úgyhogy végül mind otthoni, mind könyvtári, régóta "porosodó" könyvekből állt össze a lista, íme: (amint elolvastam valamelyiket, link is lesz)

Joyce Carol Oates: Napforduló
Jodi Picoult: My Sister's Keeper ~ A nővérem húga
Khaled Hosseine: Papírsárkányok
Anita Amirrezvani: A virágok vére
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
Alessandro Baricco: Selyem
Robert Merle: Malevil
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Neil Gaiman: Sosehol
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Alexandre Dumas: A három testőr
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

2010. december 27., hétfő

Mit hozott a Jézuska?

Az elmúlt napok könyvdömpingje és vacsora túladagolása után próbálok visszazökkenni a normál, tanulással teli hétköznapokba, előtte azonban még el kell újságolnom, mit is hozott a Jézuska.
Évek óta mindig 3 könyv díszeleg a fa alatt, amit a szüleim az általam alaposan kidolgozott listáról szereznek be. Idén azonban, hála az ingyen kiszállításnak, akcióknak és kuponoknak 4 könyvet találtam a fa alatt. Régóta áhítoztam már ezekre a szépségekre. Köszi család!:*)

Az alábbiak pedig aranyos blogos és molyos ismerősöknek köszönhetők. A Jewell könyvet Mónikától kaptam, a The Thirteenth Tale-t Andiamotól,(amit egyébként még mindig galád dolognak tartok, mert nem ebben egyeztünk meg!!!:P) Az orosz szeretőt pedig rebelnek köszönhetem, aki kitartó munkával összehozott nekünk egy körbecserét. Szóval köszi lányok, szebbé tettétek az ünnepeket! És persze mindenkinek köszönöm az üzeneteit és jó kívánságait, igazán jól estek!

Szemrevaló adag, nem igaz? És akkor azokról még említést sem tettem, amelyekkel magamat leptem meg... Alig várom, hogy végre február legyen, vizsgák és stressz nélkül, s belevethessem magam ezekbe a szépségekbe.

És nektek mit hozott a Jézuska?

2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasóim, Molyok és bárki, aki idetéved!

Szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni mindenkinek! Pihenjetek sokat, olvassatok, és egyetek annyi mézespuszedlit, amennyi csak belétek fér!

2010. december 23., csütörtök

Kondor Vilmos: Budapest noir

"A cikkek írása, az adatgyűjtés, és néha még a a nyomozás során sem az igazság kiderítésének vágya hajtotta. ... Nehezen vallotta be magának, de őt az ember, az adott ember sorsa érdekelte. A halál pedig ennek a sorsnak a végállomása. Oda valahogy el kell jutni. Gordont ez az út érdekelte. Nem biztos, hogy szerette az embereket, de a sorsuk mindennél jobban érdekelte."

Ha az emlékezetem nem csal, ezt a könyvet még novemberben olvastam, de mostanában jól összecsúsztak a dolgok, így persze, mint mindennel, ezzel is megkéstem. Pár szót mindenesetre muszáj ejtenem róla, mert ez egy igazán remek könyv.
Először is, még mielőtt belekezdenék, el kell mondanom, hogy félve közelítettem meg a könyvet. Őszintén szólva napjaink magyar szórakoztató irodalma és én nem kicsit idegenkedünk egymástól, aminek a kiváltó oka elég egyszerű: a Fejős Éva és társai féle könyvekkel engem gyakorlatilag ki lehetne üldözni a világból. Persze béna dolog lenne olyan könyveket leszólni, melyeket még nem olvastam –s valószínűleg nem is fogok-, ezért nem kezdek konkrét fejtegetésbe, mindenesetre az a helyzet, hogy ezek után valamiféle tudatalatti gát képződött bennem, ami visszatart a magyar szórakoztató könyvektől. Viszont akkora hülyeség lenne ezt a kategóriát ráaggatni mindenre, ami magyar, és küzdök is rendesen, hogy ne tegyem. Éppen ezért, tudva, hogy az Agave elég jó és igényes krimiket ad ki a kezei közül, ki kellett próbálnom a Budapest noir-t. És milyen jól tettem!!

Gordon Zsigmond bűnügyi zsurnaliszta egy budapesti lapnak, az Estnek dolgozik, főleg halálesetekről, öngyilkosságokról, és olykor politikáról tudósít. 1936-ban járunk, méghozzá Gömbös Gyula halálának és a temetésének hetében. A város bűnös negyedében egy halott zsidó prostituáltat találnak. A lány ismeretlen, megmagyarázhatatlan halála azonban nem hagyja Gordont nyugodni, méghozzá olyannyira, hogy elkezd nyomozni az ügyben. Azonban a jelen politikai helyzete, az antiszemita légkör közepette egy ilyen ügy rendesen felkeverheti az állóvizet. Gordon persze nem kis slamasztikába kerül, ami ráadásul nem csak őt, de a körülötte élőket is veszélyezteti…
Na hát, ha eddig valakit nem győztem volna meg a könyv érdemeiről, akkor most hadd mondjak pár érvet. Először is, ez nem egyszerűen egy krimi, hanem egy baromi jó atmoszférájú (imádom a századelős Magyarországot, úgyhogy már ezzel levett a lábamról), remek karakterekkel dolgozó történelmi krimi. A történet izgalmas, bár nem feltétlenül ugrik ki az ember a bőréből minden második oldalon, és a végkifejlet sem vágott igazán arcon. És bizony, engem nem is ez győzött meg, hanem maguk a szereplők. Gordon mellett kapunk egy Krisztinát, aki az akkori viszonyok mellett önálló, független nő tud lenni, akinek vannak saját gondolatai és véleménye, nem pedig egy oldalborda. A másik, és egyben legnagyobb favoritom pedig, aki miatt igazán szerettem ezt a könyvet, az Tata, Gordon nagypapája. A bácsika, egy nyugdíjba vonult orvos, s öreg napjaira egy fő célt tűzött ki maga elé: a tökéletes lekvár elkészítését. :D
Ez a három ember, az igazán magyaros hangulat, a századelős Budapest, a nyomozás és az azt körülvevő rejtély remek elegyet alkotnak együtt.
Konklúzióként is csak azt mondhatom, hogy nagyon örülök, hogy a kezembe került a könyv, a két következő kötetet is hamarosan el fogom olvasni; 4,5 pont.

2010. december 16., csütörtök

Könyv trailer - Leviathan

A vizsgaidőszak hevében egy kicsit megfogyatkoztak mostanában a bejegyzések, amiért ezúton is bocsi, és csak egy kis türelmet kérek. Már csak napok kérdése, és jönnek azok is. Senkinek nem kell aggódnia, nem vagyok olyan mazochista, hogy január végéig csak szakkönyveket bújjak, és megtagadjak magamtól bárminemű szórakozást. Bár egy kicsit lassabban működik a gépezet. A trailer rovat viszont nem maradhat el, ráadásul kárpótlásul egy olyan videót kerestem, ami a könyv ismerete nélkül, önmagában is nagyon szórakoztató. Állítólag maga a könyv is remek, steampunk, amit ugye nagyon szeretünk.



fülszöveg:
Scott Westerfeld: Leviathan
"Prince Aleksander, would-be heir to the Austro-Hungarian throne, is on the run. His own people have turned on him. His title is worthless. All he has is a battletorn war machine and a loyal crew of men.
Deryn Sharp is a commoner, disguised as a boy in the British Air Service. She's a brilliant airman. But her secret is in constant danger of being discovered.
With World War I brewing, Alek and Deryn's paths cross in the most unexpected way…taking them on a fantastical, around-the-world adventure that will change both their lives forever."
Sasoljátok meg a könyv molyos adatlapját is.

2010. december 12., vasárnap

Címek és kedvencek

Niki és Nancy hívott ezúttal játszani, nagyon köszi csajok! És igen, ez nem okozott akkora örömet, mint általában a blogos játékok szoktak. Soha nem tudok rendesen a "melyik a kedvenc könyved?" kérdésre válaszolni, többnyire csak hebegek-habogok, meg címekkel dobálózom. Kicsit olyan ez, mint mikor megkérdeznek egy anyát, mégis melyik a kedvenc gyereke. Na mindegy, azért próbálkoztam.


01 – A múlt év legjobb könyve: Az időutazó felesége (2009)

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad: jó pár könyvet újraolvastam egyszer (először magyarul aztán angolul), de olyan példány nincs, amit ennyiszer újra kinyitottam volt. Jelenleg még azon a szinten vagyok, mikor túl sok a könyv, kevés az idő. Majd nyugdíjasként, addigra valószínűleg úgyis elfelejtek mindent.

03 – Kedvenc könyvsorozat: Richelle Mead: Vampire Academy series (Vámpírakadémia), Jeaniene Frost: Night huntress series, igen igen vámpíros :D, de hogy mást is mondjak, Raana Raas: Csodaidők is rendesen megdobogtatja a szívemet

04 – A sorozat kedvenc része: szeretem őket, úgy cakk um pakk. Ráadásul egyik sem lenne az igazi csak önmagában.

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől: C. Ahern: Ahol a szivárvány véget ér; mikor rossz kedvem van, újra szoktam olvasni a kedvenc részeimet, főleg a Rosie-Ruby páros chat beszélgetéseit


07 – Leginkább alulértékelt könyv: Az Elfújta a szélről sokan úgy gondolják, hogy egy nyálas maszlag, miközben erről szó sincs, sőt

08 – Túlértékelt könyv: Coelho könyvek; párat én is olvastam, és nem is voltak rosszak, de egy idő könnyen besokall tőlük az ember

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis (és még mennyire...): Ida regénye

10 – Kedvenc klasszikus: Bulgakov: A Mester és Margarita és Steinbeck: Édentől keletre

11 – Ami nagyon nem tetszett: Amerikai pszicho

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem: ilyen nincs

13 – Kedvenc író: Denise Lehane, Karen Essex, Richelle Mead

14 – Kedvenc könyv az írótól: Sötétség fogd meg a kezem, A fáraó, a fent említett sorozat

15 – Kedvenc férfi karakter: Patrick Kenzie és Rhett Butler természetesen

16 – Kedvenc női karakter: Scarlett O’Hara

17 – Kedvenc idézet a könyvből: melyikből???

18 – Csalódtál benne: legutóbb a Keserű ébredés volt nekem egy kisebb csalódás, bár lehet hogy a sok dicsérő szó miatt túl sokat vártam tőle

19 – Legjobb adaptáció: Büszkeség és balítélet (BBC féle)

20 – Kedvenc romantikus: Együtt lehetnénk, Elfújta a szél

21 – Gyerekkori kedvenc: George Sand: Mese a jólelkű Fridolinról és persze az Öreg néne őzikéje, amit a mai napig tudok kívülről:)

22 – Kedvenc saját könyved: Radnóti összes versei

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra: Dumas könyvek

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: passz, nem igazán tudnék egyet kiemelni

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni: ilyen van jó pár, mivel alapból azonosulós fajta vagyok. Többnyire az erős női karakterek azok, akiknek a bőrébe a legjobban bele szeretnék bújni. Azokéba, akik mind érzelmileg, mind pedig fizikálisan is erősek, s mindeközben nem veszítik el a nőiességüket.

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben: Tizenkilenc perc, nem is konkrétan a gondolkodásomat változtatta meg, hanem ráébresztett arra, hogy mennyire képesek vagyunk/vagyok fekete-fehérben látni a világot, mikor valójában minden csak nézőpont kérdése.

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben: nem vagyok egy könnyen átverhető alkat, de tény, hogy a Viharsziget óta még mindig nem sikerült teljesen összekanalazni magam

28 – Kedvenc könyvcím: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

29 – Mindenki utálta, kivéve te: Az ifjú Werther szenvedései

30 – Abszolút kedvenc könyv: rengeteg kedvenc van, de nincs olyan abszolút, amire azt tudnám mondani, hogy márpedig ennél jobb könyv nincs a világon. Vagyis mindegyik kedvencemre ezt mondom, de nem tudok egyet kiemelni:)

akiknek tovább gurítanám a lasztit: Amilgade, Ildy és az Ádám olvas és néz blogja

2010. december 4., szombat

Irodalmi csevej

Régi fixa ideám már, hogy találkozzam írókkal, akiknek tetszenek az írásai, ill. a munkássága, így nagyon örültem, mikor Memoir tovább adta nekem a játék lehetőségét. Köszi még egyszer is!
Akikkel nagyon-nagyon, és már ősidők óta szívesen találkoznék, azok Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós. Sőt úgy általában bárkivel a Nyugatos nemzedékek tagjai közül, de ők ketten az abszolút favoritok, az ő köteteiknek állandó, életem végéig tartó bérelt helye van az éjjeli szekrényen.
A maiak közül viszont már kicsit nehezebb választani. Mostanság nagyon meg vagyok veszve Dennis Lehane-ért, de szívesen szemrevételezném Joanne Harris-t is (igaz tőle még alig olvastam, de szándékomban áll minden könyvét megkaparintani). Aztán például legutóbb épp a Budapest noir olvasása közben merült fel bennem egy csomó kérdés, amelyekről Kondor Vilmost alaposan kifaggattam volna. És komolyan mondom, a sor végtelen, ráadásul adott könyv és hangulat függő is.
De hogy mit is kérdeznék? Először is, miután legyőztem a félénkségem és zavarom –mert valószínűleg annyira izgulnék, hogy megszólalni sem bírok – magáról az írásról faggatnám őket. Tudjuk, hogy minden író másként operál, ezért kíváncsi lennék, ők hogyan működnek. Mikor írnak, miből merítenek ihletet, hogyan jutnak túl azokon a bizonyos írói blokkokon. Melyik szereplőjük áll a legközelebb a szívükhöz, melyik könyvük volt a legnehezebb szülés, ki a kedvenc írójuk, kedvenc könyveik, stb. Nagyon imádnék egy ilyen találkát.
***
És akkor jöjjön a játék legnehezebb része. Szánom-bánom, de fogalmam sincs kik kapták meg eddig, a múltkori és ez játék teljesen összefolynak nálam, de azért próbálok két embert kiválasztani. Akik szerintem még nem játszottak: Nancy, és a Mónika és Kethy páros, plusz bónuszként még Andiamot mondanám, mert nála sem láttam a játékot és kíváncsi lennék, ő kivel tartana irodalmi traccspartit. Ha már megkaptátok, bocsi, a vizsgaidőszak teljesen meghülyít.:P

2010. november 30., kedd

Könyves kiegészítők- képregények

Úgy vettem észre, manapság nagyon divatos a sikeres könyvekből ún. graphic novel-t (képes könyvet?) gyártani. Ami egyrészről olvasóbarát, hisz a már korábban elképzelt szereplőket, jeleneteket ezáltal sokkal vizuálisabb formában is meg lehet szemlélni. Másrészről pedig az anyagi vonzat, de gondolom ezt nem kell magyarázni senkinek. Egy olyan sikeres könyvről, mint pl. a Twilight saga, rengeteg bőrt le lehet húzni, s ezt bizony meg is teszik. Na de nem az Alkonyatról akarok én itt beszélni, hisz vannak más könyvek is, melyeket képregénybe öntöttek.

Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy Jane Austen szintén az a kategória, akinek a neve egyet jelent a sikerrel. A múltkor bögréket láthattunk kisasszonyos fazonban, most pedig a Büszkeség és balítélet ill. az Értelem és érzelem van porondon:

Nagy kedvencem Dennis Lehane sem maradhat ki a sorból, a Viharszigetből nem csak film készült, hanem szuper rajzok is. Nagyon tetszik a színvilága, ez a barna, szürke képi világ azonos a könyv hangulatával.

Végül, itt van nekünk Anita Blake. Szerintem ez is remekül sikerült, mégpedig azért, mert Anita a rajzokon pont olyan, mint amilyennek olvasás közben elképzeltem. Hatalmas fekete lobonc, kerek latina alkat, és persze Jean-Claude, mint dögös kiegészítő. :D


(forrás: Amazon, Marvel

2010. november 28., vasárnap

Lisa Jewell: 31 Dream Street

„-So what are you going to do?
-Well, that’s exactly it. The only way I would feel comfortable about asking them to move out is to ensure that they have somewhere else to go, someone else to be with. The only way I could ask them to leave would be if i knew that they were all…
-Happy?
-Yes. Exactly. That they were all happy.”

Mikor a fiatal Toby az esküvőjére készül, apja, aki sosem foglalkozott vele, nászajándékként vesz neki egy házat, majd végleg lelép az életéből. Ennek ellenére úgy tűnhet Toby élete sínen van, azonban mindössze pár hét házasság után szakításra kerül sor. Toby, a rosszul kereső költő egyedül marad a kacsalábon forgó palotájában, ezért nem tehet mást, mint albérlőket keres. Az érdeklődők jelentkeznek is szép számmal, s a következő 15 évben Toby rengeteg emberrel él együtt. Lesznek, akik végig kitartanak, mások pedig továbbállnak, Toby azonban amellett, hogy mindenkivel nagylelkű és segítőkész, egyben zárkózott és magának való is. Elrejtőzik a szobájában, gyártja a verseit, amelyekkel nem lel kiadóra, és közben teljesen elszigeteli magát a világtól és a benne élő emberektől. Igen ám, csakhogy egy nap levelet kap rég nem látott apjától, melyben arról értesül, hogy a drága papa ismét elvált, s pár hónap múlva szándékozik eltölteni egy rövidke időt Londonban, mielőtt újra tovább áll. Meg persze közli azt is egyetlen drága gyermekével, hogy őszintén reméli, Toby az elmúlt évek során végre kezdett valamit az életével, sikeres karriert tudhat magáénak, feleséget, gyereket.
A levél hatására Toby észhez tér, eldönti, hogy itt az ideje valóban kezdeni valamit az életével, s mikor az egyik lakótársa, szerencsétlen idős úr, Gus elhalálozik, s ráhagyja minden vagyonát -mondhatni öröm az ürömben-, s Tobs végre elhatározásra jut.
Előtte azonban két dolgot kell még megtennie: kipofozni egy kicsit a házat, hogy minél inkább eladható formába kerüljön, és rendbe hozni az albérlői életét, akik mind boldogtalanok a jelenlegi helyzetükkel. A baj csak az, hogy mind azt gondolják, életük egyetlen pozitívuma, hogy ebben a szuper házban lakhatnak. Toby azonban felveszi a kesztyűt és megpróbál közbeavatkozni. S itt jön a képbe Leah, a szomszéd lány, aki nem csak hogy segít neki ebben, de végül bele is szeret…

Egy valamit biztosra mondhatok: ez az eddigi legjobb Jewell könyv, amit olvastam. Korábban már említettem, hogy mennyire szeretem az írónőt, és milyen remek írásokat gyárt ahhoz, hogy maximális legyen a kikapcsolódás. Ahogy eddig mindig, úgy itt is megvannak a tipikus jewelli mozdulatok- úgy mint a humor, egy csipet romantika, London- mert London minden könyvében központi szerepet játszik-, a bájos történet, remek szereplők. Mindezek mellett szerintem az évek során rengeteget fejlődött, és ez ebben a könyvben egyértelműen fellelhető. Korábban is jó történeteket gyártott, de a 31 Dream Street nem egyszerűen lekötött és szórakoztatott, mert ezúttal belevitt egy csipettel több valóságot is. Olyan momentumokat, amelyek elszorítják az ember torkát. Aztán ott vannak a karakterek: szerintem nem kell magyaráznom, Jewell mennyire ügyes karakterábrázolásban, gondoljunk csak Ralph-ra és Jem-re, vagy Bernie-re és kis családjára. Ebben a kötetben azonban egy szinttel még feljebb lépett, úgy éreztem a szereplők még több dimenzióval rendelkeznek, mint korábban, sokszínűbbek és hasonlóan furapókok, ahogy azt már megszokhattuk.
Ráadásul, és ennek nagyon örültem, ebből a könyvből már elmaradt az az idegesítő kis elem, amit korábban gyakran használt, mégpedig a drog. Tudom, úgy tűnhet ez a vesszőparipám, de engem nagyon zavart, amikor úgy állította be, mintha csak úgy lehetne szórakozni, ha jól kiüti magát az ember. Most viszont kihagyta ezt Jewell, ráadásul annyi pluszt adott helyette, hogy nem tudok nem örömódákat zengeni e kötetről.
Összességében egy szórakoztató, és nem kevésbé imádnivaló olvasmány ez, s itt most szeretném idézni a borítón található kis ajánlót, mert nagyon találó: „…another jewel from Lisa” ;5 pont.


ui.: ha egyszer Londonban járok, a Borough Market biztos nem marad ki a látnivalók közül.

2010. november 23., kedd

W. Somerset Maugham: Színes fátyol

"Kitty eddig mindig csak futólag és kissé megvető figyelmet szentelt Kínának, ahová a végzet sodorta. Most hirtelen úgy rémlett neki, mintha valami rejtély tárult volna föl előtte. Itt volt a Kelet, az ősrégi, homályos és kikutathatatlan Kelet. A Nyugat eszméi és eszményei durváknak tűntek föl előtte azokhoz képest, amelyeket a különös teremtésben látott megtestesülve. Egészen más volt itt az élet, s egészen másképp éltek."


A fiatal Kitty Kínában él férjével. Kitty igazi elkényeztetett, önző, egysíkú nőszemély. Csak magával van elfoglalva, megcsalja a férjét, méghozzá egy nős emberrel, aki hozzá hasonlóan nem foglalkozik mások érzéseivel. Mikor azonban kiderül az igazság, Walter ultimátumot ajánl Kitty-nek. Vagy elválnak, és Kitty azonnal hozzámegy szeretőjéhez, hogy ne essen folt a becsületén, vagy együtt elmennek Kína egy kolera sújtotta vidékére betegeket ápolni. Végül az utóbbi történik, a pár útra kel, s egy gyönyörű, de halálosan veszélyes vidékre költöznek. Walter éjt nappallá téve a betegekről gondoskodik, s közben megveti saját magát, amiért szerelmes a feleségébe és bármit eltűr tőle, Kitty pedig eközben hatalmas jellembeli átalakuláson esik át.

Kezdetben azt hittem, egy szerelmes történet ez, ahol az erkölcsileg eltévelyedett feleség rájön mi a fontos, és mennyire vak volt ez idáig, de nem erről van szó. Ennél ez a könyv sokkal, de sokkal több. Aminek valójában szemtanúi lehetünk, az az asszony jellemfejlődése. Az, ahogyan egy makacs, üresfejű, sekélyes nőt rendesen arcul csap az élet, aminek köszönhetően elkezd változni. Rájön, hogy a fontos dolgok nem egyenlőek a szépséggel vagy a sármmal,  nem attól válik valaki szerethetővé, mert kedves bókokkal áraszt el bennünket és kifogástalanul viselkedik társaságban. Kitty belátja a hibáit és a történet során lassan felnő, rácsodálkozik a világra és olyan ember válik belőle, aki törődik másokkal, és nem fél egyedül szembenézni az élettel.
Habár ez nem egy klasszikus szerelmi történet, mégis olykor szinte sisteregnek a könyv lapjai. Jóval ritkábban olvasok férfi íróktól (megjegyzem nem szándékosan), de azt megfigyeltem, hogy nagyon szeretem, ahogy a szerelmet látják és írnak róla: sokkal tömörebb, lényegre törőbb, természetes és nyers. Nem próbálkoznak fölösleges sallangokkal, nem próbálják az érzelmet túlbonyolítani. Ez ebben a könyvben is így jelent meg, a szerelem nem valamiféle nyálas és überszentimentális érzelem, hanem az élet velejárója. Boldogság helyett rengeteg kínt okozhat, és okoz is ez esetben.
A regény nem egy vidám történet, nincs happy end, boldog egymásra találás és a vége nyitott marad. Vékony, gyorsan olvasható, de annál kevésbé feledhető könyv. A továbbiakban is keresni fogom Maugham műveit; 4,5 pont.

ui.: film is készült, egy 1934-ben Greta Garbo-val, egy pedig Edward Norton-nal 2006-ban, bár a bemutató alapján azt leszűrtem, hogy a film és a könyv eléggé különbözőre sikeredett.

2010. november 16., kedd

Könyv trailer- Wintergirls

Laurie Halse Anderson egyike azon szerzőknek, akiknek a könyveit több országban ellenzik vagy éppen betiltják (bővebben a „banned books”-ról). Elsősorban tinédzsereknek ír, de a témái annyira sokszínűek és fel- ill. megrázóak, hogy felnőttek is nyugodtan a kezükbe vehetik a regényeit. Éppen emiatt tiltakozik sok szülő is a könyvei ellen: nem akarják, hogy a gyerekeik ilyen témájú műveket olvassanak. Nyilván mindenkinek joga van eldönteni szülőként, mit enged meg a gyerekének és mit nem, de szerintem az nem megoldás, ha valaki burokban nő fel,  hisz később csak sokkal nehezebb lesz szembenézni a valósággal. Ráadásul Anderson olyan témákat boncolgat, ami nagyon sok tinédzsert érint. Egy-egy ilyen könyv talán éppen segítene abban, hogy ne érezzék azt a fiatalok, hogy egyedül vannak a problémáikkal. 
A Wintergirls az étkezési rendellenességekről szól, pontosabban egy olyan lányról, aki nap mint nap mikor  tükörbe néz, gyűlöli, amit ott lát. Már maga a videó is kellőképpen megrázó, hisz egy egészséges embernek ilyen gondolatok nem jutnak eszébe. Akárcsak a Hadd mondjam el..., ez is érdekel, s bár nem egy felemelő olvasmány, szeretném elolvasni.


fülszöveg:
"Lia and Cassie were best friends, wintergirls frozen in matchstick bodies. But now Cassie is dead. Lia's mother is busy saving other people's lives. Her father is away on business. Her step-mother is clueless. And the voice inside Lia's head keeps telling her to remain in control, stay strong, lose more, weigh less. If she keeps on going this way—thin, thinner, thinnest—maybe she'll disappear altogether.
In her most emotionally wrenching, lyrically written book since the National Book Award finalist Speak, best-selling author Laurie Halse Anderson explores one girl's chilling descent into the all-consuming vortex of anorexia."

2010. november 14., vasárnap

Hogy én ki lennék...?

Mely könyv szereplője lennék?
Nancy adta tovább nekem ezt a jó kis játékot-köszi még egyszer is!- , és töröm már egy ideje rendesen a fejem. A helyzet ugyanis a következő. Nem az a fajta olvasó vagyok, aki gyorsan elolvas egy könyvet, lerakja és menten rohan is a következőhöz. Szeretek rajtuk gondolkodni, sőt mi több, bennük élni arra a pár órára, napra, míg tartanak. Együtt élek én is szereplőkkel, azt gondolom amit ők, azt érzem, amit ők. Nyilván nem minden könyv váltja ki belőlem ezt az érzést, de a kedvenceim igen. Sőt, talán épp azért válnak kedvenccé, mert elhitetik velem, hogy én is része vagyok az eseményeknek, annak a világnak, melyben játszódnak. Ezek után képzelhetitek, az elmúlt évek során rengeteg ember bőrébe bújtam bele, volt hogy csak rövidebb időre, s volt olyan is, mikor egész sokáig velem maradtak bizonyos személyek. (még mielőtt bárki is megijedne, van saját személyiségem is, csak színes a képzelőerőm :P). De mivel a listát nem akarom a végtelenségig húzni, azt mondhatom röviden, hogy az utóbbi időben a történelmi regények azok, melyeknél ez az érzés a legerősebb. Szívesen lennék Désirée Clary, akit a francia történelem két legnagyobb alakja szeretett. Scarlett O’Hara Tara földjén, amint a gyönyörű zöld ruhájában illeg az udvarlói előtt, s közben azon gondolkodik, hogyan vághatna vissza Rhett Butler-nek. Kleopátra, aki Caesar oldalán hatalmas birodalomról álmodozott, és az istenek áldását viselte magán. És ők csak az utóbbi időszak termése. A sor pedig soha nem ér véget…

Akiknek ezek után a véleményére kíváncsi vagyok: Andiamo, Cukorfalat és F-Andi

2010. november 13., szombat

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

„-Bármiféle munkát elvégzek. De ha lehetséges állatokkal dolgoznék.
-Állatokkal – mondja Al. – Hallottad ezt, August? A legényke állatokkal akar dolgozni. Gondolom vizet szeretne hordani az elefántoknak.”

Az öregek otthonában élő 93 éves Jacob Jankowski egy morcos, de nagyon is szórakoztató öreg úr. A felesége pár évvel ezelőtt meghalt, a gyerekeinek pedig már saját élete van, ezért a napjai magánnyal, és egyedülléttel telnek. Nem maradt semmije, csak az emlékei. Mikor egy nap megérkezik a cirkusz a városba, az otthon lakói izgatott, csicsergő gyerekekké változnak, Jacob előtt pedig újra megelevenedik a múlt.
A fiatal Jacob, egy rettenetes tragédia hatására otthagyja az állatorvosi egyetemet, és egy véletlen folytán elszegődik a Benzini Testvérek Világhíres Cirkuszába. A cirkusz állatorvosa lesz, otthonra és szerelemre talál az itt dolgozó emberek közt.
A cirkuszi lét azonban kemény dió mindenki számára. A 30-as évek Amerikájában, miközben folyamatosan szedi áldozatait a gazdasági világválság, az előadások jelentik az embereknek egyetlen szórakozást. De egy pillanatra sem feledhetjük, hogy ez a világ mennyire kegyetlen. Nem számít, milyen édesek az ölelésre váró kismajmok, vagy a folyton mosolygó Rosie, az elefánt, az egész csak egy illúzió. A színfalak mögött ugyanis kegyetlenség uralkodik, a munkások szörnyű körülmények közt tengődnek, s ha Al bácsi, az igazgató nem tud eleget fizetni a hónap végén, gyakran oldja meg úgy a problémát, hogy kihajigálja az embereket a vonatból. Többnyire egy szakadék fölött, hogy később senki ne panaszkodhasson.

És mégis, mindezek ellenére számomra nagyon vonzó volt ez a világ, a cirkuszi miliő. Olvasás közben végig azon imádkoztam, bár valami csoda folytán soha ne érne véget. Annyira megszerettem Jacobot, Rosie-t, Bobót, a kismajmot, Tevét és Waltert.
Igazi léleksimogató könyv ez, amit az ember úgy olvas végig, hogy egy hatalmas vigyor terül el az arcán, akárhányszor kinyitja, olykor azonban ezt a nagy boldogságot szívfacsaró jelenetek szakították meg, melyeknél bizony elgurult pár könnycsepp. Úgy éreztem magam, mintha én is a könyvben élnék, estéről estére részt vennék az előadásokon, majd végignézném, ahogy a Repülő Ügyosztály sátrat bont, felpakol a vonatra, és célba veszi a következő várost.
És persze el ne felejtsem Jacob-ot. Az a fajta főszereplő ő, akit mind fiatal, ártatlan, jószívű férfiként, mind idős, zsörtölődő bácsiként csak imádni lehet. Talán az idősebb kiadást egy kicsit még jobban is szerettem, a cinizmusa és a humora telitalálat volt.

Alapjában véve nem nevezném a regényt állatos könyvnek, mert az igazi hangsúlyt Jacob, Marlena és a cirkuszi dolgozók napjai, problémái jelentették, mégis, a kis kedvencek –vagy éppen vérengző vadmacskák- a saját egyéniségükkel rengeteget adtak hozzá a történethez, s elérték, hogy ez a csodálatos könyv még inkább a szívemhez nőjön. 5* pont. Feltétlenül olvassátok el, megéri!

Ezen felül hadd méltassam még pluszban a könyv formáját is. Nagyon tetszett, ahogy minden olyan fejezet, mely a fiatal Jacob-ról szól, egy-egy korabeli cirkuszi fotóval van illusztrálva.
Biztosan keresni fogom a továbbiakban is Gruen könyveit, az eddig megjelent 4 regényében kivétel nélkül fontos szerepet játszanak az állatok.

2010. november 11., csütörtök

Dennis Lehane: Viharsziget

"-Maguk sokszor tesznek így?
-Mire gondol?
-Itallal a kezükben üldögélnek, és kielemzik, aki az útjukba kerül.
-Azt hiszem, ez egyszerű szakmai ártalom. Hány pszichiáter kell egy villanykörte becsavarásához?
-Nem tudom. Hány?
-Nyolc.
-Miért?
-Nehogy már most kezdjünk analizálni!
Teddy és Chuck összenéztek. Mindkettőjükből kitört a nevetés.
-Pszichoanalitikus-humor - mondta Chuck.- Ki gondolta volna, hogy ez létezik?"


Az 1950-es években járunk, egy Bostonhoz közeli szigeten. A rendőrbíró, Teddy Daniels és új társa, Chuck Aule érkezik a szigetre, hogy az Ashecliffe Elmegyógyintézetből megszökött rabot, Rachel Solando-t kézre kerítsék. A sziget azonban nem várt titkokat rejteget…
A történetnek nagyon erős, az olvasót teljesen magával ragadó hangulata van. Szinte mint egy mágnes, úgy húz magába az 50-es évek. A levegő háborútól megkeseredett szaga és Teddy halott feleségének démonai, a múlt szörnyűségei. Mindezek jelentik a külvilágot. Ezzel párhuzamosan azonban itt van ez a sziget, az elmegyógyintézet szűk, klausztrofób szobáival, ahol hallani a szomszédban sikoltozó betegeket, a monoton őrült kántálást. És ott van a C részleg, ahol olyan páciensek, vagyis inkább bűnelkövetők vannak elzárva, akik a pszichopata gyilkosok társadalmának legalját képezik. Furcsa dolgok történnek itt, beszélik, hogy titkos kísérleteket végeznek, hogy a rabokon embertelen eljárásokat hajtanak végre.
Teddy és Chuck pedig hiába kutakodnak Rachel Solando után, az itt dolgozók akadályozzák őket, ami kis idő elteltével kezd nemcsak hogy gyanússá, de veszélyessé is válni.
Mindezek keverednek egymással, ezek az impulzusok, a kis információ darabkák, ami olvasás közben teljesen rátelepszik az emberre. Megszűnik a külvilág, nem létezik más, csak Teddy, a sziget és az a rengeteg kérdés, amikkel szembe kell néznünk.

Azt már többször is említettem mennyire bele vagyok habarodva Lehane műveibe. A Viharsziget lényegesen különbözik a Kenzie – Gennaro könyvektől, de nem kevésbé hatásos. Teljesen ledöntött a lábamról, és igazság szerint fogalmam sincs mit írhatnék a könyvről, azonkívül persze, hogy zseniális. Akárhányszor nekiállok, csak valami kaotikus mondatkupac kerekedik ki belőle (lásd a felső bekezdést). Annyit viszont mondhatok – és ezért szinte könyörgöm, hogy olvassa el mindenki, aki eddig még nem tette-, a történet olyan szinten fejbe vágott, hogy még a mai napig is eszembe jutnak képek, pillanatok, párbeszédek a könyvből. Az egész úgy zajlott le bennem, mint egy noir hatású film. Baljós aláfestő zene, vihar, kalap és cigaretta, misztikum. S a vége…rengeteg forgatókönyvet meggyártottam gondolatban olvasás közben, de erre nem számítottam. De nem is az vágott fejbe annyira, ami történt, hanem az, ahogyan történt. A kiváltó ok. Rég izgultam ennyire könyvön, ha egyáltalán valaha, 5* pont.

ps.: film is készült belőle, méghozzá a Scorsese- DiCaprio páros által.

2010. november 7., vasárnap

Karácsonyfa alá való

Noha úgy tűnik, a kiadók többsége már októberben piacra dobta a friss, ősszel megjelenő könyveit, azért a karácsonyi dömpingre még maradt pár megjelenésre váró darab. És persze nem is én lennék, ha nem találtam volna köztük olyat, amit szívesen el ne olvasnék. Lássuk csak, mik is ezek:

Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ
"A „kognitív zavar” feltételezi, hogy rosszul gondolkodom, vagy érzékelem a valóságot. Nagyon is jól érzékelem a valóságot. Néha többet érzékelek belőle, mint mások.
Marcelo Sandoval olyan zenét hall, amit senki más – ez is hozzátartozik ahhoz az autizmusra emlékeztető állapothoz, amelyet egyetlen orvos sem képes azonosítani. Apja azonban sosem hitt teljesen ebben a zenében, sem Marcelo másságában, és rászorítja a fiát, hogy a nyáron dolgozzon az ő ügyvédi irodájának postázójában… illeszkedjen bele az „igazi világba.”
Marcelo itt ismeri meg Jasmine-t, szépséges és különös munkatársát, meg Wendellt, a cég társtulajdonosának fiát. Megismeri a versengést és a féltékenységet, a haragot és a vágyat. Ám amikor egy aktában talál egy képet – egy félarcú lány fényképét –, ez csakugyan hozzáköti az igazi világhoz: a szenvedéshez és az igazságtalansághoz, ami ellen harcolhat."
Egy különleges vagy legalábbis számomra nem mindennapi témájú ifjúsági regény, ami először a borítójával hívta fel a figyelmem, de csak azután lettem igazán izgatott, miután elolvastam a fülszöveget.
megjelenés: 2010.november, Cicero Könyvstúdió

Richard Yates: Húsvéti korzó
"A két testvér már kislányként is nagyon különbözött egymástól. Emily csodálattal tekintett érzékeny lelkű nővérére, és féltékenyen szemlélte apjukhoz fűződő kapcsolatát, Sarah viszont húga önálló gondolkodásmódját és függetlenségét irigyelte. Felnőttként egészen más életet élnek. Sarah a biztonságot jelentő házasságot választja, Emily az állandó útkeresést. De vajon melyik jelent szabadulást az otthonról hozott, bénító minták alól, és melyik vezet a boldogsághoz?"
Igaz, eddig még semmit sem olvastam az írótól, de A szabadság útjaiból készült film nagyon tetszett, s még akkor eldöntöttem, hogy illene jobban megismerkedni Yates-szel. A fülszöveg alapján ez a könyv is érdekesnek tűnik, ráadásul próbálok törekedni arra, hogy minél több olyan könyv is a kezeim közé kerüljön, ami kívül esik a komfort zónámon. Ez pedig épp ilyen. 
megjelenés: 2010. Partvonal Kiadó


Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
"Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra.
Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt.  Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból."
Akárcsak az elsőnél, itt is a borító volt, ami elsőre kiszúrta a szemem, viszont a tartalom is érdekesnek ígérkezik. Meg aztán ideje lenne több magyar regényt a kezembe venni.
megjelenés: 2010. november, Ulpius könyvkiadó

és vegül, de nem utolsó sorban, egy bónusz könyv, ami idén decemberben fog megjelenni, de a többitől eltérően angul.

Richelle Mead: Last Sacrifice
"Murder. Love. Jealousy. And the ultimate sacrifice. Now, with Rose on trial for her life and Lissa first in line for the Royal Throne, nothing will ever be the same between them."
A Vámpírakadémia sorozatot még a magyar megjelenés előtt kezdtem olvasni (vagy nagyjából egy időben), és mivel nagyon szeretem Rose és Dimitri történetét, már gyakorlatilag hónapokat óta tűkön ülök a megjelenést várva. Kíváncsian várom, mégis hogyan ér véget a sorozat, főleg azok után, ahogy az ötödik rész zárult. *hajtépés* Nincs is már olyan messze az a december 7., nem igaz?

2010. november 4., csütörtök

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"Az ember feketén-fehéren akar látni mindent: vannak jók és rosszak, a hősök igazán hősiesek, a gonosztevők meg egyszerűen csak gonoszak, de az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a dolgok ritkán ilyen egyszerűek. A jófiúk szörnyű dolgokra képesek, és néha a rosszfiúk is kellemes meglepetést tudnak okozni."

A huszonkét éves Mac tökéletes amerikai álom életet él. A szülei imádják egymást, a nővére a legjobb barátja, és csaposként dolgozik egy helyi bárban, amivel ő abszolút meg is van elégedve. Többet még csak nem is kívánhatna, ha csak nem azt, hogy végre a kedvenc kozmetikai cége piacra dobja a tökéletes rózsaszín körömlakkot.:D
Egy nap azonban beüt a ménkű, a dublini rendőrség arról tájékoztatja ugyanis a lányt, hogy a nővére, Alina meghalt Írországban, a nyomok azonban sehová sem vezetnek, ezért lezárják a nyomozást. Mac igazságérzete viszont nem nyugszik, Dublinba utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a nővérét, s bosszút álljon.
Írország azonban nem várja tárt karokkal a lányt. Olyan dolgokra bukkan- olyan ismeretre tesz szert saját magával kapcsolatban is- melyekről azt hitte, csak a mesékben létezhetnek. Tündérekbe botlik, akik nem pici, aranyos lények, hanem gonoszak, rondák, kegyetlenek, s jobb, ha az ember messziről elkerüli őket.

Már korábban is olvastam tündéres témájú könyveket, de őszintén szólva –akárcsak azok- ez sem győzött meg engem arról, hogy szeretem-e én ezeket a lényeket vagy sem. Ötletesnek tartom, ahogy minden író másnak láttatja őket (akárcsak a vámpírok is minden könyvben mások), van ahol jók, van, ahol gonoszak. A Keserű ébredés ebből a szempontól pedig mondhatni a középút, ezek a tündérek ugyanis a Seele és Unseele fajtába tartoznak, ergó a soraikban találhatók jók és rosszak egyaránt. Bár ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni, a tündérekkel ugyanis soha nem ilyen egyszerű a helyzet.
Ezzel a könyvvel igazából egy nagy problémám volt, mégpedig, hogy a főszereplőn kívül egy szereplővel sem igazán szimpatizáltam. Márpedig ennyi(ke) könyvvel a hátam mögött azt a következtetést levonhatom, hogy egy regényben számomra az egyik legfontosabb követelmény, hogy szeressem a szereplőit. Vagy éppen utáljam őket, de nagyon. A köztes utat viszont nem bírom, mikor teljesen hidegen hagy, hogy kivel mi fog történni. És itt sajnos ez történt. A két főszereplő közötti viszony (és nem vártam szerelmet, mielőtt bárki is ezt gondolná), ill. Barrons arroganciája engem nagyon zavart. Nem tudom, szerintem nem csak én vagyok így ezzel, de az nem tesz vonzóvá egy férfit vagy úgy általában bármilyen karaktert, ha nagyon jóképű, sötét és veszélyes, ellenben más szimpatikus tulajdonságot nem találok benne. Aztán persze eszembe jutott, hogy ez egy sorozat, és az írónő biztosan lassan akarja adagolni a dolgokat, és idővel majd tán változna a véleményem, na de hát ahhoz el is kellene jutni odáig az olvasásban, nemde?
Ezzel ellentétben viszont a történet, ill. a cselekmény szerintem jól sikerült. Izgalmas volt, s a végén kellőképpen lógva hagyott, amivel gondolom arra akart ösztönözni, hogy még csak véletlenül se gondoljam, hogy nem fogom a következő részt a kezembe venni. *hát még nem döntöttem el*
Ez a történet nekem így egy erős közepes, hullámzó teljesítménnyel. Voltak fejezetek, mikor izgulva szorongattam a könyvet, de voltak olyanok is, mikor egyáltalán nem érdekelt kivel mi fog ezek után történni. Nehezen jutottam dűlőre, 3,5 pont.



ps.: Viszont ahogy látom, velem ellentétben sokaknak igenis tetszett Mac története, úgyhogy még talán átgondolom, és adok esélyt a második résznek is, hátha az jobban fogom szeretni. Még csak amiatt sem kell aggódni, hogy esetleg elfelejtenénk miről szólt a kötet, mert a Kelly már ki is adta a következőt.

pps.: Mónika, Neked pedig nagyon köszönöm a kölcsönt!!!

2010. október 31., vasárnap

Könyves kiegészítők- de vajon tea vagy kakaó?

Úgy tűnik a Könyves kiegészítők lesz az a rovat, ahol ezentúl kitombolhatom magam. Vagyis inkább kiélem a játékos hajlamaim. Ha valaki egy kicsit szétnéz a neten, szinte elkerülhetetlen, hogy bele ne fusson valamilyen könyves kütyübe. Kódexet ábrázoló fülbevalóba, Jane Austen fehérneműbe, vagy bármibe, amin ott virít Harry Potter esetleg a Twilight logója.
Akkora a választék, hogy azt sem tudtam, elsőre mihez kapjak, de végül maradtam a legegyszerűbbnél: a bögréknél.  Ez talán a könyvjelzőkön kívül a legkézenfekvőbb, nem igaz? Elvégre, ha olvasás, akkor mondjuk tél, paplan és egy bögre forró tea. Vagy kakaó, kinek mi.

Nekem legelőször egyből Anita Blake jutott eszembe. Kedvenc vámpírvadászunk és halottkeltőnk már a könyvekben is imádta a kávét és a pingvines bögréket, és azt se felejtsük el, hogy kedvelt munkahelyi elfoglaltsága volt Burt-öt idegesíteni az irodába nem illő feliratokkal. (forrás: itt és itt)


Shiver bögre.  Egyszerű fehér egy kevés mintával. Az érdekes, ahogy mindkettőn visszaköszönnek a könyv borítóján látható szív alakú levelek. Nekem nagyon tetszik, akárcsak a könyvek. (forrás: ez a linken)












Mondom én, hogy a Twiligh-tal bármit el lehet adni. Ha a tini fruskák képesek Edward babát venni maguknak, akkor a bögre árusoknak biztos esélyük van a meggazdagodásra. (forrás: itt és itt)

A klasszikus irodalom kedvelői sem maradnak ki persze a mulatságból, a Penguin egy egész kollekciót gyártott le angol kisasszonyokkal.

Végül, de nem utolsó sorban, nem hiányozhatnak a vicces feliratok sem. Csak hogy mindenki tisztában legyen a moly státuszunkkal. (forrás: ez meg ez)


Nektek van valamilyen könyves ereklyétek? Esetleg valamilyen bögre?

2010. október 27., szerda

Cassandra Clare: The Clockwork Angel

"Sometimes, when I have to do something I don't want to do, I pretend I'm a character from a book. It's easier to know what they would do."


Az Üvegváros után akárcsak Nancy, én is nagyon vártam már ezt a könyvet. A Mortal Instruments trilógiát nagyon-nagyon imádtam, úgyhogy képzelhetitek micsoda öröm volt, mikor kiderült, hogy tovább élvezhetjük az Árnyvadászok történeteit- melyek a viktoriánus Angliában játszódnak.
A 16 éves Tessa Gray Angliába jön bátyja után, miután meghal a nagynénjük, s a lány árvává válik. Mikor azonban Southamptonba érkezik nem a bátyja vár rá a kikötőben. Két nő, akik a Sötét Nővéreknek nevezik magukat, elfogják Tessát, s kényszerítik eddig alvó természetfeletti képességeinek használatára. Tessa ugyanis alakváltó, bárki alakját képes magára ölteni, amennyiben megérinti az illető egy személyes tárgyát. Több hét fogság után egy nap váratlanul betoppan egy idegen, Will, akiről kiderül, hogy Árnyvadász és kiszabadítja a lányt, majd magával viszi a londoni Intézetbe (ami legalább annyira vonzó hely volt számomra, mint a new york-i). Itt Tessa megismerkedik a helyi Árnyvadászokkal, ill. azzal a kis „családdal”, akik a londoni Intézetet vezetik. Együttes erőkkel kezdik keresni Tessa bátyját és közben próbálnak rájönni, ki lehet az a Mester, aki mindenáron meg akarja kaparintani magának a lányt. A Mester ráadásul el akarja pusztítani az Árnyvadászokat, méghozzá többek között démoni erő felhasználásával. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e neki a terv? És vajon Tessa megtalálja a bátyját?

A történet szerintem nagyon izgalmasra sikeredett, noha olyasfajta váratlan események itt nem voltak, mint a Halál Ereklyéiben. Az Árnyvadászokon kívül találkozhatunk vámpírokkal, warlockokkal, démonokkal, ahogy azt már megszokhattuk, és természetesen akcióban és humorban sem volt hiány. A szereplők pedig egyszerűen imádnivalók. Ha nagyon bele akarnék kötni Clare-be, mondhatnám, hogy egyes karakterek között feltűnő hasonlóságok voltak, például Jace és Will egyaránt dögös, gunyoros és nagyon okos srácok. Mégis, nem hiszem, hogy erre bármi szükség lenne. Tessa, Will, Jem és a többiek igazán a szívemhez nőttek a történet során, s ezek után lényegtelennek tűnik bármiféle összehasonlítással bajlódni.
Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, az a vége. Noha a fő eseményekre megkaptuk a válaszokat, mégis jó pár kérdés nyitva maradt, és legszívesebben azonnal a kezembe kaptam volna a következő kötetet, csakhogy ez jövő őszig nem lehetséges. Néha a hócipőm tele a sorozatokkal. Persze annyira azért mégsem, hogy ne olvassam őket; 5 pont.

Ui.: azoknak, akik hozzám hasonlóan imádták Brooklyn fő warlockját, Magnus Bane-t, az Infernal Devices első része is remek meglepetést fog okozni.
Uui.: a képeket Cassandra Clare weboldaláról csentem, ahol ti is megnézhetitek a szereplőkről készült képeket, és posztereket.
Uuui.: a regény telis tele van irodalmi utalásokkal, ráadásul minden fejezet egy viktoriánus korabeli verssel vagy idézettel kezdődik. Hatalmas vállon veregetést érdemel érte az írónő.

2010. október 17., vasárnap

Könyv trailer rovat- Szépségesek

Naszóval, ebben az új rovatban hónapról hónapra olyan trailereket próbálok összegyűjteni, amelyek valami miatt felkeltik a figyelmet, elérik azt, hogy alaposabban is utánanézzek a könyvnek.
Az első ilyen videó a hamarosan megjelenő regény, Kami Garcia és Margaret Stohl által írott Beautiful Creatures- Szépségesek rövid bemutatója. A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol rejtélyes események indulnak meg, miután új lakó érkezik a városba. Ezt a misztikus hangulatot pedig szerintem nagyon jól tolmácsolja videó is, mégpedig a zenei aláfestéssel. Az biztos, hogy én várom a könyvet.


fülszöveg:
"Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok. Volt egy lány. És a végén ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat."

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails