2010. november 23., kedd

W. Somerset Maugham: Színes fátyol

"Kitty eddig mindig csak futólag és kissé megvető figyelmet szentelt Kínának, ahová a végzet sodorta. Most hirtelen úgy rémlett neki, mintha valami rejtély tárult volna föl előtte. Itt volt a Kelet, az ősrégi, homályos és kikutathatatlan Kelet. A Nyugat eszméi és eszményei durváknak tűntek föl előtte azokhoz képest, amelyeket a különös teremtésben látott megtestesülve. Egészen más volt itt az élet, s egészen másképp éltek."


A fiatal Kitty Kínában él férjével. Kitty igazi elkényeztetett, önző, egysíkú nőszemély. Csak magával van elfoglalva, megcsalja a férjét, méghozzá egy nős emberrel, aki hozzá hasonlóan nem foglalkozik mások érzéseivel. Mikor azonban kiderül az igazság, Walter ultimátumot ajánl Kitty-nek. Vagy elválnak, és Kitty azonnal hozzámegy szeretőjéhez, hogy ne essen folt a becsületén, vagy együtt elmennek Kína egy kolera sújtotta vidékére betegeket ápolni. Végül az utóbbi történik, a pár útra kel, s egy gyönyörű, de halálosan veszélyes vidékre költöznek. Walter éjt nappallá téve a betegekről gondoskodik, s közben megveti saját magát, amiért szerelmes a feleségébe és bármit eltűr tőle, Kitty pedig eközben hatalmas jellembeli átalakuláson esik át.

Kezdetben azt hittem, egy szerelmes történet ez, ahol az erkölcsileg eltévelyedett feleség rájön mi a fontos, és mennyire vak volt ez idáig, de nem erről van szó. Ennél ez a könyv sokkal, de sokkal több. Aminek valójában szemtanúi lehetünk, az az asszony jellemfejlődése. Az, ahogyan egy makacs, üresfejű, sekélyes nőt rendesen arcul csap az élet, aminek köszönhetően elkezd változni. Rájön, hogy a fontos dolgok nem egyenlőek a szépséggel vagy a sármmal,  nem attól válik valaki szerethetővé, mert kedves bókokkal áraszt el bennünket és kifogástalanul viselkedik társaságban. Kitty belátja a hibáit és a történet során lassan felnő, rácsodálkozik a világra és olyan ember válik belőle, aki törődik másokkal, és nem fél egyedül szembenézni az élettel.
Habár ez nem egy klasszikus szerelmi történet, mégis olykor szinte sisteregnek a könyv lapjai. Jóval ritkábban olvasok férfi íróktól (megjegyzem nem szándékosan), de azt megfigyeltem, hogy nagyon szeretem, ahogy a szerelmet látják és írnak róla: sokkal tömörebb, lényegre törőbb, természetes és nyers. Nem próbálkoznak fölösleges sallangokkal, nem próbálják az érzelmet túlbonyolítani. Ez ebben a könyvben is így jelent meg, a szerelem nem valamiféle nyálas és überszentimentális érzelem, hanem az élet velejárója. Boldogság helyett rengeteg kínt okozhat, és okoz is ez esetben.
A regény nem egy vidám történet, nincs happy end, boldog egymásra találás és a vége nyitott marad. Vékony, gyorsan olvasható, de annál kevésbé feledhető könyv. A továbbiakban is keresni fogom Maugham műveit; 4,5 pont.

ui.: film is készült, egy 1934-ben Greta Garbo-val, egy pedig Edward Norton-nal 2006-ban, bár a bemutató alapján azt leszűrtem, hogy a film és a könyv eléggé különbözőre sikeredett.

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jól hangzik, erősen felkeltette az érdeklődésem. És tök jó, hogy film is készült belőle, az újabbat biztosan megnézem majd a könyv után!

    VálaszTörlés
  2. Szuper, remélem Neked is tetszeni fog!:)) A filmet én is tervezem, a trailere alapján nagyon jónak tűnt.

    VálaszTörlés

Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails