2010. november 4., csütörtök

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"Az ember feketén-fehéren akar látni mindent: vannak jók és rosszak, a hősök igazán hősiesek, a gonosztevők meg egyszerűen csak gonoszak, de az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a dolgok ritkán ilyen egyszerűek. A jófiúk szörnyű dolgokra képesek, és néha a rosszfiúk is kellemes meglepetést tudnak okozni."

A huszonkét éves Mac tökéletes amerikai álom életet él. A szülei imádják egymást, a nővére a legjobb barátja, és csaposként dolgozik egy helyi bárban, amivel ő abszolút meg is van elégedve. Többet még csak nem is kívánhatna, ha csak nem azt, hogy végre a kedvenc kozmetikai cége piacra dobja a tökéletes rózsaszín körömlakkot.:D
Egy nap azonban beüt a ménkű, a dublini rendőrség arról tájékoztatja ugyanis a lányt, hogy a nővére, Alina meghalt Írországban, a nyomok azonban sehová sem vezetnek, ezért lezárják a nyomozást. Mac igazságérzete viszont nem nyugszik, Dublinba utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a nővérét, s bosszút álljon.
Írország azonban nem várja tárt karokkal a lányt. Olyan dolgokra bukkan- olyan ismeretre tesz szert saját magával kapcsolatban is- melyekről azt hitte, csak a mesékben létezhetnek. Tündérekbe botlik, akik nem pici, aranyos lények, hanem gonoszak, rondák, kegyetlenek, s jobb, ha az ember messziről elkerüli őket.

Már korábban is olvastam tündéres témájú könyveket, de őszintén szólva –akárcsak azok- ez sem győzött meg engem arról, hogy szeretem-e én ezeket a lényeket vagy sem. Ötletesnek tartom, ahogy minden író másnak láttatja őket (akárcsak a vámpírok is minden könyvben mások), van ahol jók, van, ahol gonoszak. A Keserű ébredés ebből a szempontól pedig mondhatni a középút, ezek a tündérek ugyanis a Seele és Unseele fajtába tartoznak, ergó a soraikban találhatók jók és rosszak egyaránt. Bár ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni, a tündérekkel ugyanis soha nem ilyen egyszerű a helyzet.
Ezzel a könyvvel igazából egy nagy problémám volt, mégpedig, hogy a főszereplőn kívül egy szereplővel sem igazán szimpatizáltam. Márpedig ennyi(ke) könyvvel a hátam mögött azt a következtetést levonhatom, hogy egy regényben számomra az egyik legfontosabb követelmény, hogy szeressem a szereplőit. Vagy éppen utáljam őket, de nagyon. A köztes utat viszont nem bírom, mikor teljesen hidegen hagy, hogy kivel mi fog történni. És itt sajnos ez történt. A két főszereplő közötti viszony (és nem vártam szerelmet, mielőtt bárki is ezt gondolná), ill. Barrons arroganciája engem nagyon zavart. Nem tudom, szerintem nem csak én vagyok így ezzel, de az nem tesz vonzóvá egy férfit vagy úgy általában bármilyen karaktert, ha nagyon jóképű, sötét és veszélyes, ellenben más szimpatikus tulajdonságot nem találok benne. Aztán persze eszembe jutott, hogy ez egy sorozat, és az írónő biztosan lassan akarja adagolni a dolgokat, és idővel majd tán változna a véleményem, na de hát ahhoz el is kellene jutni odáig az olvasásban, nemde?
Ezzel ellentétben viszont a történet, ill. a cselekmény szerintem jól sikerült. Izgalmas volt, s a végén kellőképpen lógva hagyott, amivel gondolom arra akart ösztönözni, hogy még csak véletlenül se gondoljam, hogy nem fogom a következő részt a kezembe venni. *hát még nem döntöttem el*
Ez a történet nekem így egy erős közepes, hullámzó teljesítménnyel. Voltak fejezetek, mikor izgulva szorongattam a könyvet, de voltak olyanok is, mikor egyáltalán nem érdekelt kivel mi fog ezek után történni. Nehezen jutottam dűlőre, 3,5 pont.



ps.: Viszont ahogy látom, velem ellentétben sokaknak igenis tetszett Mac története, úgyhogy még talán átgondolom, és adok esélyt a második résznek is, hátha az jobban fogom szeretni. Még csak amiatt sem kell aggódni, hogy esetleg elfelejtenénk miről szólt a kötet, mert a Kelly már ki is adta a következőt.

pps.: Mónika, Neked pedig nagyon köszönöm a kölcsönt!!!

6 megjegyzés:

  1. Én annyira- de annyira kíváncsi vagyok erre a könyvre! :o)
    És tudod, mások vagyunk. Az a természetes, hogy van, akinek nagyon bejön egy könyv, másnak kevésbé. ;o)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen. :) Ha eldöntötted, hogy szeretnéd-e a másod részt, akkor szólj! ;)

    VálaszTörlés
  3. Niki, ebben nagyon is egyet értünk, úgyhogy olvasd, lehet, hogy Neked jobban fog tetszeni. Sőt még az is lehet, h a második nekem is bejön majd. Ki tudja?

    Mónika, szerintem a kíváncsi énem végül úgysem hagy nyugodni, tudni akarom mi lesz Mac-kel, úgyhogy majd szólok. KÖSZI:)*

    VálaszTörlés
  4. Ha egy könyvben nem találok kedvenc szereplőt, akkor a történetet én sem tudom megszeretni, akkor sem ha a sztori jó.

    Kedvenc szereplők nagyon fontosak. Barronst egyébként nagyon bírtam. Nekem mindig bejönnek a titokzatos, arrogáns szereplők. Mindig várom mikor változik pozitív irányba a viselkedésük. :)

    VálaszTörlés
  5. Elhaym, én is szoktam szeretni a titokzatos, arrogáns szereplőket, ha van bennük még valami plusz, mondjuk jó humor. Én ez Barrons-ben nem találtam meg. Talán a következő részben?:D

    VálaszTörlés
  6. Reméljük a következő részben Barrons megmutatja a humoros oldalát is. :) Kelly Kiadó küldhetné a könyvet, már egy hete megrendeltem. :(

    VálaszTörlés

Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails