2010. november 11., csütörtök

Dennis Lehane: Viharsziget

"-Maguk sokszor tesznek így?
-Mire gondol?
-Itallal a kezükben üldögélnek, és kielemzik, aki az útjukba kerül.
-Azt hiszem, ez egyszerű szakmai ártalom. Hány pszichiáter kell egy villanykörte becsavarásához?
-Nem tudom. Hány?
-Nyolc.
-Miért?
-Nehogy már most kezdjünk analizálni!
Teddy és Chuck összenéztek. Mindkettőjükből kitört a nevetés.
-Pszichoanalitikus-humor - mondta Chuck.- Ki gondolta volna, hogy ez létezik?"


Az 1950-es években járunk, egy Bostonhoz közeli szigeten. A rendőrbíró, Teddy Daniels és új társa, Chuck Aule érkezik a szigetre, hogy az Ashecliffe Elmegyógyintézetből megszökött rabot, Rachel Solando-t kézre kerítsék. A sziget azonban nem várt titkokat rejteget…
A történetnek nagyon erős, az olvasót teljesen magával ragadó hangulata van. Szinte mint egy mágnes, úgy húz magába az 50-es évek. A levegő háborútól megkeseredett szaga és Teddy halott feleségének démonai, a múlt szörnyűségei. Mindezek jelentik a külvilágot. Ezzel párhuzamosan azonban itt van ez a sziget, az elmegyógyintézet szűk, klausztrofób szobáival, ahol hallani a szomszédban sikoltozó betegeket, a monoton őrült kántálást. És ott van a C részleg, ahol olyan páciensek, vagyis inkább bűnelkövetők vannak elzárva, akik a pszichopata gyilkosok társadalmának legalját képezik. Furcsa dolgok történnek itt, beszélik, hogy titkos kísérleteket végeznek, hogy a rabokon embertelen eljárásokat hajtanak végre.
Teddy és Chuck pedig hiába kutakodnak Rachel Solando után, az itt dolgozók akadályozzák őket, ami kis idő elteltével kezd nemcsak hogy gyanússá, de veszélyessé is válni.
Mindezek keverednek egymással, ezek az impulzusok, a kis információ darabkák, ami olvasás közben teljesen rátelepszik az emberre. Megszűnik a külvilág, nem létezik más, csak Teddy, a sziget és az a rengeteg kérdés, amikkel szembe kell néznünk.

Azt már többször is említettem mennyire bele vagyok habarodva Lehane műveibe. A Viharsziget lényegesen különbözik a Kenzie – Gennaro könyvektől, de nem kevésbé hatásos. Teljesen ledöntött a lábamról, és igazság szerint fogalmam sincs mit írhatnék a könyvről, azonkívül persze, hogy zseniális. Akárhányszor nekiállok, csak valami kaotikus mondatkupac kerekedik ki belőle (lásd a felső bekezdést). Annyit viszont mondhatok – és ezért szinte könyörgöm, hogy olvassa el mindenki, aki eddig még nem tette-, a történet olyan szinten fejbe vágott, hogy még a mai napig is eszembe jutnak képek, pillanatok, párbeszédek a könyvből. Az egész úgy zajlott le bennem, mint egy noir hatású film. Baljós aláfestő zene, vihar, kalap és cigaretta, misztikum. S a vége…rengeteg forgatókönyvet meggyártottam gondolatban olvasás közben, de erre nem számítottam. De nem is az vágott fejbe annyira, ami történt, hanem az, ahogyan történt. A kiváltó ok. Rég izgultam ennyire könyvön, ha egyáltalán valaha, 5* pont.

ps.: film is készült belőle, méghozzá a Scorsese- DiCaprio páros által.

4 megjegyzés:

  1. Csak egyetérteni tudok! Lehane tényleg fantasztikus, kár hogy csak egy évben ha jól tudom egy könyvét adja ki az Agave...:(

    VálaszTörlés
  2. Én is épp ezen búslakodom. Bár még a Megszentelt életeket (meg a Titokzatos folyót, ha végre be tudnám szerezni valahol) tartogatom ínségesebb időkre, de aztán jövő tavaszig kifogytam a Lehane könyvekből.:(

    VálaszTörlés
  3. Hát addig csak-csak összekapják már megukat!
    Ha érdekel, én már írtam a Megszentelt életekről
    http://adamolvas.blog.hu/2010/03/03/dennis_lehane_megszentelt_eletek
    Remélem ugyanígy fog tetszeni:)

    VálaszTörlés
  4. Ahogy írtad is, Lehane-ben nem lehet csalódni, úgyhogy szerintem imádni fogom!:D

    VálaszTörlés

Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails