A főszereplő kisfiú, Jonas, ebben az évben fontos választás előtt áll: ő ugyanis tizenegyes (vagyis 11 éves), s decemberben, mikor belép a tizenkettesek közé, a Tanács dönt afelől, hogy mely foglalkozást kell egész életében művelnie.
Jonast megválasztják az emlékek őrzőjének, s a képzése folyamán egyre többet megtud a régi világról, mikor még volt napsütés és színek, az embereket az érzelmeik irányították, nem pedig szabályok. Nap mint nap szembesül vele, hogy az ő világából kiveszett mindez: az öröm, a fájdalom, a bánat, a szerelem vagy a gyűlölet. Közben pedig rájön arra is, hogy elvették az emberektől az önálló döntés lehetőségét, s ez a kisfiút rettentően felháborítja.
Jonas fiatal kora ellenére nagyon bölcs és következetes, viszont az emlékek, az új tudás, amire szert tesz –és senkivel sem oszthat meg- nagyon magányossá teszik őt. Ezzel együtt ráébresztik arra is, hogy igenis vannak más lehetőségek, élhetnének máshogyan is…
Őszintén szólva nem tetszett a könyv annyira, mint amennyire gondoltam, hogy tetszetni fog. És tudom is, hogy miért volt ez: túl sokat vártam tőle. Beleestem abba a csapdába (már nem először), hogy miután rengeteg jó véleményt hallottam róla, valami észbontóan jó könyvre számítottam. Hát nem az volt, legalábbis nekem nem. Persze azt nem mondom, hogy egyáltalán nem tetszett, de mégsem volt az igazi. Mindazonáltal ez egy érdekes történet, jól van megírva, csak nálam nem ütött akkorát, 4 pont.
+ Mikor megnéztem Lowry honlapját, akkor jöttem rá, hogy egyébként ez az első része egy trilógiának, ki tudja, talán azért még a második résszel is megpróbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)