Jay, egykori bestseller író, írói válságtól szenvedve, alkohol mámorban tengeti napjait és álnéven ír gyenge minőségű sci-fiket. Egyetlen igazi, értékes regény írt eddig, a Földialma Joe-t, amelyben tinédzser kora legizgalmasabb nyarait örökítette meg.
Jay élete megfeneklett. Mindenki a következő remekművét várja, őt viszont ez a fajta nyomás csak még passzívabbá teszi. Egy nap azonban, felébredve kábultságából, úgy dönt megveszi azt a házat Franciaországban, amire Joe (életének legfontosabb embere, s egyben a Földialma Joe főszereplője) mindig is vágyott, s ezzel egy új kaland veszi kezdetét…
A történet két idősíkon zajlik: egyrészt a jelenben, másrészt pedig Pog Hill Lane-en az 1970-es években, mikor Jay még csak kisfiú, aki bőszen írja novelláit, és sok időt tölt Joe-val, aki megtanítja neki a zöldségtermesztés és borkészítés csínját-bínját, s egyben az életben való eligazodást is. Eközben a fiú valami olyan megmagyarázhatatlan varázslat részesévé válik, amelyet aztán egész felnőtt léte alatt- hiába- keres.
A könyvet még úgy két hónapja vettem ki a könyvtárból, beleolvastam az első pár oldalba, aztán valahogy megfeledkeztem róla. Folyton csak pakolgattam ide-oda a nagy könyvkáoszban, ami a szobámban leledzik, pedig igazán nem érdemelte ezt a bánásmódot! Ha tudtam volna, hogy a gyönyörű borító mögött micsoda kincs rejlik…!Nagyon jó kis figurát alkotott meg Harris Joe személyében. Az elején rejtélyes, megfoghatatlan volt számomra, igazi kalandor, aki mindenhez ért, s rengeteg dolgot megtanít az embernek. Majd, mikor kiderült a titka, bevallom, egy pillanatnyi csalódottságot éreztem, de aztán sikerült megértenem az okait.
Joe veteményese, a távoli kontinenseken tett látogatásainak emléke, a gyümölcsborok és a Különlegességek mind- mind arra ösztönzik az olvasót (vagy lehet, hogy csak engem?), hogy most azonnal kimenjen a kertbe, s elültessen valamit, hogy aztán minden nap gyönyörködhessen benne, nézze ahogy növekszik, ahogy egy új csoda veszi kezdetét.
Azt hiszem Joanne Harris regényeinek egyik legnagyobb erőssége- de javítsatok ki, ha tévednék- a sokszínű és nagyon eredetien megkomponált szereplőiben rejlik. Volt itt pletykás kávézós, feltörekvő gazda, makacs és előítéletes anyós, gyermekét egyedül nevelő anya, az érzéketlen karrierista huszonéves, stb., s ez a sok-sok ember mind annyira beleillett ebbe a történetbe.
Azon pedig jókat nevettem, mikor a falusi emberek Jay minden furcsaságát, vagy számukra érdekes ötletét, annak könyvelték el, hogy angol. „ Elvégre angol, tehát kicsit lökött.”Ez a regény szórakoztat, elgondolkodtat és elvarázsol egyszerre, rávilágít a hétköznapi dolgokban rejlő apró, szinte észrevétlen varázslatra, ráadásul jó kis gasztronómiai élvezethez juttat. Szerethetők a karakterek, és a fő és mellék történetszál is kifejezetten érdekesek voltak. Nem is adhatnék rá mást, mint 5 pontot.
Itt megtalálható az írónő hivatalos oldala.
Nekem a Csokoládé tőle a kedvencem és a Szent bolondok, de a Szederbor volt az első, amit olvastam tőle:)
VálaszTörlésA Szent bolondokat még nem olvastam, de ami késik, nem múlik...:) Viszont láttam nálad, hogy az Aludj kislányt olvasod, és arra is kíváncsi vagyok!
VálaszTörlésNekem a Szederbor a kedvencem, és a Partvidékiek is tetszett. Az Urak és Játékosok is jó regény; a Szent bolondok hangulatát nem tudtam elcsípni, így azt olvasatlanul abbahagytam. A polcon várakozik még néhány...
VálaszTörlésHű, egyre több ötlet, hogy mit kellene még Harristől olvasnom.:)
VálaszTörlésAz Urak és Játékosok egyébként már régóta izgatja a fantáziám, szerintem legközelebb vele folytatom!
Ssszz az Aludj kislányt levettem a polcról, nem arra volt szükségem:( De sztem nem rossz könyv, csak anno, amikor elkezdtem, nem volt türelmem hozzá.
VálaszTörlésMost olvasom az Ötnegyed narancsot, és bár még az elején tartok, de a hangulata hasonló :)
VálaszTörlésNa, most kíváncsivá tettél. Úgyis a napokban gondoltam rá, hogy kellene még olvasnom Harristől más könyveket is!:)
VálaszTörlésNekem ő az egyik kedvencem, a Rúnajeleken kívül minden könyve megvan, eddig a Csokikat, a Szent bolondokat, a Szederbort és az Aludj kislányt olvastam, és mindegyik tetszett :).
VálaszTörlés