2010. október 12., kedd

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem

"Anyám egyszer azt mondta, az embereket sosem érthetjük meg igazán, csupán reagálhatunk rájuk.
Anyám  huszonöt éven át volt apán felesége, úgyhogy valószínűleg jó sok reagálást tudhatott magáénak."



Az előző kötet óta eltelt több, mint egy év, és ez idő alatt kedvenc magánnyomozó párosunk próbálta rendbe tenni az életét. Patrick komoly kapcsolatba kezdett, Angie pedig épp az ellenkezőjét műveli, mióta elhagyta Philt. Úgy tűnhet minden rendben van, egy aprócska bökkenő kivételével. Párosunk új ügyön dolgozik, ami eleinte egy egyszerű munkának tűnik, ám mindannyian ismerjük a mondást, nem igaz?
A megbízó, Diandra Warren egy jónevű pszichiáter, aki névtelen fotókat kap a fiáról, s felbérli Kenzie-éket, hogy járjanak utána, vajon ki követi Jasont. Pár hétig a srác minden lépését felügyelik, s megtesznek mindent, de végül zsákutcában lyukadnak ki, semmi nem történik, ezért végül befejezik a kutakodást. Mindeközben Patrick egy régi ismerősét megölik, méghozzá kegyetlen módon. Megcsonkítják, megkínozzák, s olyan helyen hagyják, ahol a rendőrség biztosan rátalál. És az is kiderül, hogy nem ez az első ilyen eset, és valaki, esetleg valakik már évtizedek óta gyilkolnak ezzel a módszerrel.
Patrick és Angie ezúttal egy olyan ügybe szalad bele, ami az ő életüket is veszélybe keverheti. Egy sorozatgyilkos, és az ír maffia boldogítja ezúttal kedvenceink életét, s mindeközben a régi démon, Patrick apja sem maradhat ki a buliból.

Ha lehetséges, márpedig úgy tűnik igen, ez a könyv még izgalmasabb volt, mint az előző. Miket beszélek? Ezerszer izgisebb volt. Hozzáragadtam a lapokhoz, és alig vártam, hogy végre rájöjjek a kis összefüggésekre.
Igazi körömrágós könyv, néha csak az utolsó pillanatban esik le a dolog, és a homlokodat csapkodod, máskor meg már előre tudod mi fog történni, és legszívesebben rásikítanál a szereplőkre, hogy vegyék már észre a veszélyt.
Olyan a történet, mint egy óriási puzzle, először rengeteg apró információt kapunk, melyek önmagukban teljesen lényegtelennek tűnnek. Lassan azonban kisebb részletekre derül fény, melyeken már önmagában hatalmasat koppanunk, majd végül elénk tárul az egész kép.
Az is igaz, hogy ez a rész messze nem volt annyira humoros, mint az előző. A címben felmerülő sötétség végig ott lebeg körülöttünk, és nyilván Kenzie-nek sincs kedve állandóan vicceket elsütni, miközben nem lehet biztos benne, hogy megéri a holnapot.
Imádom az ilyen történeteket; az izgalom a tetőfokon, a tempó feszes, soha nem tudhatom mi történik a következő pillanatban.
Arról nem is beszélve, hogy a könyv előszava rögtön olyan sorokkal nyit, melyekben pár hónappal később Patrick visszaemlékszik az előttünk álló eseményekre, és olyan apró információkat hint el, melyek miatt csak még inkább szorongunk a végkimenetelt illetően. Ez a rész már nem szimpla krimi, erősen hajaz a thrillerre. Óriási 5 pontost érdemel.

Plusz: Lehane szerzői polc, mert mostantól aztán tényleg nincs megállás. Minden könyvét akarom!!
         Ill. ha valakit érdekel, az első két kötetet a Könyvudvarnál nagyon olcsón be lehet szerezni. (én is ott vettem őket)

2010. október 7., csütörtök

Érdekes őszi megjelenések

Idén ősszel a kiadók csak úgy ontják magukból a szuperebbnél szuperebb könyveket, s ember legyen a talpán, aki ezt az iramot tudja tartani. Én is már csak kapkodom a fejem, és azon okoskodom, vajon hová préseljem még be ezt meg azt a vásárlást, és ezerrel várom már a karácsonyt. Az itt összegyűjtött könyvek érdekelnek a felhozatolból elsősorban, bár, ha csak nem szakad a nyakamba a Nemzeti Bank, kicsi az esélye, hogy ez a rengeteg könyv mind a polcomon végzi. Viszont remélem a könyvtár tervez még idénre új beszerzéseket!

Markus Zusak: A könyvtolvaj
"EGY APRÓ KIS TÉNY:
MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról
szól
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT"
A könyv egyik központi témája az irodalom, és a könyvek által közvetített értékek. Kell ennél több ok egy molynak a regény olvasásához?
várható megjelenés: 2010. október, Ulpius-Ház

Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures-Szépségesek
"Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok. Volt egy lány. És a végén... Ott volt egy sírgödör. Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét. Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat."
várható megjelenés: 2010.10.29., Könyvmolyképző Kiadó


Maryrose Wood: Méregnaplók
"A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez. Kicsoda ő és mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is."
Jó pár könyves blogger olvasta a könyvet már a megjelenés előtt, és nagyon jó véleménnyel voltak róla; ezek után csak természetes, hogy engem is érdekel.
várható megjelenés: október eleje, Lybrum kiadó

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
"Mi lenne, ha csak egy napod volna hátra? Mit tennél? Kit csókolnál meg? És mire lennél hajlandó azért, hogy megmentsd a saját életedet?
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet."

várható megjelenés: 2010. 10. 29., Ciceró Könyvstúdió
Joanne Harris: Kékszeműfiú
"Volt egyszer egy özvegy, akinek három fia volt - Fekete, Barna és Kék. Fekete volt a legidősebb - mogorva és agresszív. Barna volt a középső gyerek - félénk és lassú felfogású. De az anya kedvence Kék volt - a gyilkos."
A fülszövegből nekem igencsak úgy tűnik, hogy ez a könyv nem a Szederbor féle gasztromámor lesz, inkább az Urak és játékosokhoz hasonló furfangos sztori. Akárhogy is, az utóbbi időben igazán megkedveltem Harris írásait, úgyhogy a regény nagyon izgatja a fantáziám.
várható megjelenés: 2010. november, Ulpius-Ház

Bree Despain: The Dark Divine- A paplak titka
"Tékozló fiú
Veszélyes szerelem
Halálos titok

Grace Divine – a helyi lelkész lánya – mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza.
Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével."

várható megjelenés: 2010. október, Könyvmolyképző Kiadó
Anya Seton: Katherine 1.
"A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából. Varázsos lénye ellenére – hozomány híján – egy faragatlan földesúrhoz kényszerítik, akit az együtt töltött idő során tisztelni kezd, megszeret őszintesége és egyenessége miatt. A több évtizedes háború, amely az országot sújtja, újra és újra elszólítja férjét mellőle, így az asszony egyedül kénytelen helytállni a birtokon, ahol emberségével, mély együttérzésével segítő úrnőjévé válik a nyomorgó jobbágyoknak. Ezt a kulisszát hasítja fel John of Gaunt, a király fia, aki szenvedélyes szerelemmel, akár álruhába is bújva ostromolja a férjes asszonyt.
Katherine eddig mindig méltósággal vállalhatta sorsát, de most képes-e megőrizni emberi tartását gyilkosság, házasságtörés, háborúk mocska, parázsló egymásra találások és magány örökös váltakozása ellenére?
Anya Seton műve 1954-es megjelenése óta hazájában máig a legolvasottabb regények között van. Két kötetben megjelenő magával ragadó könyv Katherine Swynford és John of Gaunt szerelmének igaz története; a szerelemé, amely megváltoztatta a történelmet, azé a két emberé, akiket a brit királyi család őseiként tartanak számon."
A történelmi regények a gyengéim, ez a két részes romantikus történet pedig kifejezetten felkeltette a figyelmem.
várható megjelenés: 2010.10.12., General Press Könyvkiadó

Cecelia Ahern: Ajándék
"A kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért.
Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jócslekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszerer lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával..."
Eddig az írónőtől csak az Ahol a szivárvány véget ért olvastam, s az a kedvenc könyveim közt foglal helyet, úgyhogy ezt a kötetet is nagyon várom. Ráadásul nagyon ritkán találkozom olyan könyvvel, ami karácsonykor játszódik. Tipikus ünnepek előtti hangulatkeltő olvasmány.
várható megjelenés: 2010.október, Athenaeum Kiadó

2010. október 5., kedd

Susan Elizabeth Phillips: Se veled, se nélküled

"Fejszés gyilkos vagyok? - ajánlotta Bobby Tom segítőkészen.
Amikor Gracie nem felelt, mással próbálkozott.
- Vegetáriánus?
Gracie-nek bevillant.
- Impotens!
Bobby Tom úgy nézett rá, mintha elment volna az esze.
- Azt mondod mindenkinek, hogy én impotens vagyok?
-Csak ha azon az undorító néven szólítasz.
-Komolyan azt tanácsolom, hogy maradj a fejszés gyilkosnál. Az hihetőbb.
-Csak a szád jár, Bobby Tom. Amennyire én látom, nagyjából ez minden is, amit teszel.
A szavak kicsúsztak a száján, mielőtt meggondolhatta volna magát, és nem akarta elhinni, mit mondott. Ő, a harmincéves szűz, zéró tapasztalattal arról beszél, hogyan kell flörtölni, szexuális kihívást intézett egy profi nócsábászhoz. Bobby Tomnak tátva maradt a szája, és Gracie rájött, hogy végre a torkára forrasztotta a szót. Bár a térde aggasztó hajlandóságot mutatott arra, hogy meginogjon, felemelte az állát és kivonult a hálószobából."

A Chicago Stars ex-játékosa, Bobby Tom, egy térdsérülés miatt kénytelen volt visszavonulni, s most próbálja megtalálni a helyét az életben. Óriási partikat rendez, feleséget keres magának az általa kitalált híres foci kvíz segítségével, s belekóstol a színészkedésbe. Mikor nem jelenik meg a szülővárosában, a Texas állambeli Telarosában egy filmforgatáson, a filmgyártó cég legfrissebb alkalmazottját, a 30 éves (szűz!) Gracie-t küldik érte. Bobby Tom azonban nehéz eset, mindig mindent úgy csinál, ahogy az az ő agyából kipattan, s nem foglalkozik a szabályokkal, amivel igencsak megkeseríti a lány életét és munkáját. Mikor megérkeznek Telarosába, a városka tárt karokkal fogadja csillagát. Mire a forgatás megkezdődik, nem csak a munkafront kerül sínre, de Gracie és B.T. is nagyon jól összekovácsolódnak. Gracie otthonra talál ezen a kis helyen, s a férfiban is kezd megérni az elhatározás valami új irányába. B.T. gyönyörű nőt varázsol Gracie-ből, elveszi a szüzességét, a lány pedig közben (természetesen) beleszeret. S a végén még az is előfordulhat, hogy az érzései viszonzásra találnak.

Habár ez a kötet nem tetszett annyira, mint a Csak te kellesz!, azért igazság szerint ezen is jól szórakoztam. Gracie aranyos csaj, kissé suta és tapasztalatlan az életben, mégis nagyon határozott és kitartó. Bobby Tom pedig egy felfuvalkodott hólyag. Na jó, ennél azért jóval több, de ügyesen rejtegeti. A kettejük közti helyzetek olykor humorosra, olykor elég szexire sikeredtek, és persze olyan alkalom is előfordult, mikor Gracie helyében megfojtottam volta Bobby Tomot.
Mindent összefoglalva ez egy szórakoztató történet, a már jól ismert „SEP-es” humorral, kacagtatóan banális helyzetekkel, veszekedésekkel, kibékülésekkel. Valószínűleg a legjobbkor talált rám; kikapcsolt és szórakoztatott, 4 pont.

2010. október 4., hétfő

Őszi megújulás

A napokban eszméltem rá, hogy mintegy fél éve már annak, hogy elkezdtem blogolni. El tudjátok hinni? Fél év. És napról napra egyre jobban élvezem.
Szóval, arra gondoltam, ennyi idő után nem ártana egy kicsit több időt és energiát beleadni a dologba, ezért új rovatokat fogok létrehozni. Első körbe ezekre gondoltam:
       
-         Könyves kiegészítők: könyvjelzők, könyves ereklyék, események és mindenféle apróság, ami valamilyen módon kapcsolódik a könyvekhez ill. az olvasáshoz.
-         Könyv trailerek: ez az, ami. Próbálok olyan videókra bukkanni, amelyek valamilyen módon különlegesebbek, érdekesek. Akár a zenei világa, a hangulata, vagy a képi megvalósítása. Lesznek köztük olyanok is, amelyek már megjelentek magyarul, és akár sokan olvasták már, és lesznek még csak angolul elérhető regények is, amelyek felkeltették a figyelmem.
-         Friss megjelenések: amik engem érdekelnek; fülszöveggel, előzetes véleménnyel.
-         Írói munkásságok: mikor egy szerzőnek az addig megjelent összes (vagy legalábbis legtöbb) művét olvastam –és lehetőleg blogoltam is róla- össze fogom szedni a munkásságával kapcsolatos gondolataimat, a róla a neten fellelhető információkat, véleményeket, képeket.

Ezek lennének. Az első kettő – úgy tervezem- havonta egyszer lesz esedékes, a két utóbbi pedig, mikor épp alkalom adódik.
Folyt. köv…

ui.: a felső menüsorban ezentúl meg tudjátok tekinteni az eddig írt összes értékelést.

2010. szeptember 30., csütörtök

Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz!

"- Nem akar beszélni a mai játékról?
- Nem igazán.
- Nem akarja megkérdőjelezni a dupla reverse-emet? A sportújságírók parázson járásra fognak kényszeríteni miatta.
- Mi az a dupla reverse?
Dan elvigyorodott. - Kezdek rájönni, hogy határozott előnyei is vannak annak, hogy magának dolgozom."


Phoebe Sommerville, a harmincas évei elején járó szőke bombázó egész életében arra törekedett, hogy minél távolabb kerüljön az apjától. A férfinak soha nem volt hozzá egy kedves szava, sőt mi több, élete kudarcának tekintette, s a világon található minden nővel együtt hasznavehetetlennek tartotta.
Mikor azonban Bert Sommerville meghal, bosszúból lányára hagyja a focicsapatát, a Chicago Starst, tudván, hogy a lánya szemernyit sem konyít a sporthoz.
Természetesen a csapat edzője, Dan Calebow először nem nézi jó szemmel, hogy a nő villámsebességgel halad afelé, hogy csődbe vigye a Starst. Phoebe azonban kis idő elteltével nem egyszerűen hozzászokik tulajdonosi szerepéhez, hanem remek vezető válik belőle. S mindeközben a kettejük közti állandó szócsaták átváltanak egy jóval intimebb viszonyba, végül valódi érzelmekbe.

Igazság szerinte eleinte nem voltam biztos abban, hogy SEP valóban az én műfajom lenne. Tartottam tőle, hogy a romantikus irodalomnak a túlzottan csöpögős, nyálas vonalát képviseli, azt meg elég nehezen viselem. De Niki annyit áradozott az írónő könyveiről, hogy muszáj volt kipróbálni. És persze ezek után én lepődtem meg a leginkább, mert nagyon tetszett.
A szereplők imádnivalók – Phoebe sokkal több holmi szőke szexbombánál, Dan pedig nagyon macsó és férfias, emellett van esze. Rengeteg humor van a történetben, az a hangosan felkacagós féle, úgyhogy a könyv kifejezetten ajánlható akutt rosszkedv ellen. Na és persze ha már romantikus irodalom, akkor a szex sem hiányozhat, de aggódni fölösleges, pont megfelelő mértékben adagolja az írónő. S bár valószínűleg maga a történet nem váltja meg a világot, rossz szavam nem lehet, mert a romantika mellett kaptam egy csipet akciót és sötét múltat, sőt még a jövőbe is belepillanthattam egy utószó erejéig.

Rákaptam erre a focistás világra, az egyszer biztos, gyakorlatilag alig több, mint egy nap alatt bekebeleztem a könyvet. Nincs mit tenni, elvesztem; 4 pont.

2010. szeptember 28., kedd

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

 "-Húzós nap? – kérdezte, miközben végigmért bennünket a visszapillantóban.
Tök mindegy, honnan jöttél, azt, hogy „kurva drága” meg „húzós nap”, rögtön megérted. Az egyetemes emberi nyelv része."


Mostanában úton-útfélen Dennis Lehane nevébe botlok, ami egy dolog, viszont szinte mindenki ódákat zeng róla, úgyhogy arra jutottam, én sem maradhatok ki a buliból, ideje megnézni közelebbről is. Ráadásul ha végig nézitek a kategóriáimat, láthatjátok, mennyire vacakul állok a krimikkel. Ami egy vicc, hiszen imádom őket, így nem is értem, miért nem olvasok többet belőlük. Ideje belehúzni. Na de inkább beszéljünk a könyvről, mert feltétlenül megérdemel pár szót.

A Dél-Bostonban ténykedő Kenzie-Gennaro magánnyomozó páros jól összeszokott egységet alkotnak. Ovis koruk óta ismerik egymást, együtt nőttek fel, gyakorlatilag pislantással is tudnak kommunikálni. Patrick nagydumás humorzsák, Angie meg tipikusan az a fajta nő, akivel ha bárki packázni mer, az jobb ha gyorsan tud futni, különben számíthat egy alapos péppé verésre. Mikor a város két ellenséges bandája egymás ellen fordul, s egy befolyásos politikus Patrick nyakát szorongatja  bizonyos titkos iratok megszerzése miatt, a kettősünknek nincs más választása, mint nyakig merülni az ügyben, s az életüket kockáztatni. Mázli, hogy talpraesettek és könnyen feltalálják magukat, mert néha tényleg csak egy hajszálon múlnak a dolgok…

Azért is írtam a bejegyzés elején, hogy a sztori Dél-Bostonban játszódik, mert a városnak ezen környéke bizony sokat elárul arról, mégis milyen a könyv atmoszférája, milyen problémákkal kell Patricknek és Angie-nek szembenéznie: bandaháborúk, politikai játékok, korrupció, rasszizmus, pedofília. Nem éppen vidám témák. A könyv mégsem sötét és depresszív annyira, mint számítanánk rá, mert a narrátor, Patrick halálian vicces, és a végletekig szókimondó. Képes egy életveszélyes tűzharc kellős közepén olyan nevetséges dolgokat gondolni, szóvicceket elsütni, hogy az ember képtelen komolyan venni őt.
Egyedül a pattanásig feszülő izgalmakat hiányoltam, bár a történetet leszólni semmiképpen nem akarnám, s abban is biztos vagyok, hogy a sorozat további kötetei még több körömrágást tartogatnak. Ráadásul „Póznás” (aka Kenzie) humora kárpótolt mindenért.
Mindezen túl a nyomozás mellett pedig betekintést nyerhetünk a páros magánéletébe: Kenzie gyerekkorába, ami azzal telt, hogy az apja – a hős tűzoltó- szeretete jeléül jól elverte, s az emlékek okozta keserűséget valószínűleg soha nem lesz képes maga mögött hagyni. Angie pedig képtelen kiszállni a vacak házasságából, s a férje, Phil egy-egy féltékenységi jelenet zárásaként rendszeresen felpofozza. Ennek a kettősségnek, a nyomozás és a teljesen hétköznapi jelenetek közötti összhangnak hála, remek történet kerekedett ki végül; 4 pont.

Ui.: most már csak egy problémám van Lehane-nel kapcsolatban: addig nem bírok nyugodni, amíg az összes könyvét be nem szereztem.


2010. szeptember 23., csütörtök

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

"-Szeretem, Scarlett, mert annyira olyan, mint én. Árulók vagyunk, kicsikém, önzőek, számítók. Fütyülünk rá, ha az egész világ felfordul is, csak nekünk legyen jó dolgunk."


Nem tudom, mégis milyen okból, de egészen nem sokkal ezelőttig azzal a téveszmével éltem, hogy az Elfújta a szél egy nyálas, romantikus giccs. Még csak meg sem tudom mondani, mégis miért gondoltam ekkora hülyeséget erről a fantasztikus könyvről. Van benne romantika, de szerintem pont a megfelelő mértékben, s egy cseppet sem éreztem giccsnek. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy ilyen sokoldalú, és nagyon részletes leírást kapok a történelem ezen szeletkéjéről.

1860-as években Amerikában az északi és a déli államok közt parázshelyzet van kialakulóban, a rabszolgatartás kérdése egyre több vitát vált ki. A georgai Tarán élő 15 éves Scarlett O’Hara azonban ebből semmit sem hajlandó észrevenni. Helyette élvezi a fiatalságát, zöld ruhájában billeg az udvarlói előtt, s a szomszéd földtulajdonos fiába, Ashley-be szerelmes.
Mikor azonban kitör a háború, a férfiak elmennek harcolni, az emberek elszegényednek, Scarlett is kénytelen tudomásul venni, hogy nincs más választása, mint a helytállás. Meg kell acéloznia magát, a családja élére állni, és mindent elkövetnie a túlélésért. Az évek során valójában csak két emberre számíthat igazán: Melanie-re, Ashley feleségére, aki teljes mellszélességgel kiáll Scarlett mellett, bármi történjék, ill. Rhett Butlerre.

Az olvasó két dolog miatt érezheti magát mámorosnak a regény közben: az egyik a hangulatteremtés, a másik pedig a szerelmi szál.
Mitchell olyan részletességgel ír a korszakról, a háború eseményeiről, a gyönyörű georgiai tájról, Tara vörös földjéről, az ültetvényekről, hogy mi is könnyen úgy érezhetjük, mintha végig ott lennénk Scarlettel sarkában.
Scarlett és Rhett kapcsolata pedig, a majd tíz éven át tartó macska-egér játék, az állandó szócsaták, szenvedélyes vallomások, majd jéghideg gyűlölet egyvelege. Mivel Scarlett annyi éven át ámította magát az Ashley iránti szerelmével, Rhett pedig túl büszke volt ahhoz, hogy kiadja magát, végül sikerült mindent tönkretenniük, együttes erőkkel. Ennek köszönhetően a történet vége nyitott marad, bár egy szemernyi kétségem sem adódott a jövőt illetően.
Aki viszont a legtöbb vívódást váltotta ki bennem, az maga Scarlett. Az esetek többségében imádtam. Az akaratosságát, az önfejűségét, a céltudatosságát. Olykor azonban mindez átcsapott a mérhetetlen gonoszságba és önzőségbe, amitől viszont a hideg a futkosott a hátamon. Képes volt dacból férjhez menni, csakhogy borsot törjön Ashley orra alá, és évekig szívből gyűlölte Melanie-t, mikor az mindenét feláldozta volna Scarlett barátságáért.

Egy szó, mint száz, ez egy remekbe szabott történet. Az emberi viselkedés teljes palettáját felvonultatta, szerelmet, küzdelmet, barátságot, önzést. Hatalmas élmény volt az biztos, s a teljes imádatomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a több mint 1000 oldalt alig egy hét alatt behabzsoltam, pedig köztudottan a lassú olvasók közé tartozom. De egyszerűen képtelenség volt letenni. 5* pont.

Ui.: tegye fel a kezét, aki képes volt ellenállni, és nem szeretett bele Rhett Butlerbe! Ugye, hogy lehetetlen?!

Mitchell a regényt közel 10 évig írta, azonban a rajongók nagy bánatára nem jelent meg folytatás. Viszont több író gondolta úgy, hogy tollat ragad, s majd ő a kezébe veszi az irányítást. Volt, aki Rhett szemszögéből mesélte el az eseményeket, s volt olyan is, aki a konkrét folytatást vetette papírra, Rhett Butler ill. Scarlett címmel. Ezenkívül -ahogy azt Lobotól megtudtam- születtek nem hivatalos folytatások is, melyeket méghozzá magyar (férfi!) szerző írt. Íme az eredmény.

2010. szeptember 20., hétfő

Olvasni jó!

Egy szórakoztató játékra hívja az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár a játékos lelkületűeket, s Niki volt olyan drága, és tovább passzolta nekem a játék lehetőségét.
Röviden a lényeg: A veszítsd el a könyved! játék részeként a könyvtár „nyitott könyvtári napok” programsorozatot indított, s október 9-én remek programokkal várják az érdeklődőket. Lesz bloggerek közötti kerekasztal-beszélgetés, párbeszéd könyvekkel kapcsolatban, és sok minden, ami az olvasással összejfügg, köztük az alábbi játékot érintő témák boncolgatása.
Aki részt akar venni a játékban, nincs más dolga, mint bejegyzésben vagy e-mailben az alábbi 5 szóra, ill. témára asszociációkat alkotni. A feladathoz hozzátartozik, hogy miután megírtad a bejegyzést, nevezz meg 5 másik bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére. S ha mindez nem lenne elég, a hab a tortán, hogy a játékban részt vevők között kisorsolnak egy három könyvből álló könyvcsomagot a Partvonal Kiadó jóvoltából.
És akkor íme, az én asszociációim:

-olvasás: izgalom, öröm, kíváncsiság, ragaszkodás, az otthon érzése
-kortárs magyar irodalom: ismeretlen, szűk körű, zárt, egy része a polgárpukkasztásra utazik, csodaidők:)
-e-könyv: modern, gyorsan fejlődő, szemégés, nyelvgyakorlás, kényelmetlen pozíciók
-könyves blogok: újdonságok, érdekes nézőpontok, barátkozás, közös érdeklődés, véleménycsere
-könyvtár: nyugalom, finom könyvillat, lehetőségek, félhomály, szamárfül

Akiknek pedig kíváncsi vagyok a véleményére:
Fiorella, Nancy, Mónika/Kethy páros, F-Andi, Norin

2010. szeptember 14., kedd

Gárdonyi Géza: Ida regénye

"...De napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is. Romeo nem reggel nyolc órakor kérdezi:
– Ki az a hölgy ott, aki egy lovagnak nyújtja épp most szépen a kezét?"

Ez a regény különleges. És most nem feltétlenül a történetre gondolok – bár az is szeretnivaló -, hanem arra, hogy általa a saját határaimat léptem át. Ugyanis Gárdonyi és én még az általános iskolában kezdtünk el ismerkedni egymással, de azt kell hogy mondjam, a kapcsolat ott meg is szakadt. Mert sajnos nem szerettem az Egri csillagokat. Olyannyira keserű emléket hagyott bennem, hogy a mai napig gyáva vagyok elővenni, és adni neki még egy esélyt. Pedig az évek alatt többen is próbáltak rábeszélni (főleg anya), hogy próbáljam meg, mert felnőtt fejjel már valószínűleg tetszene. És így, az Ida regénye után elképzelhetőnek tartom, de… az a fránya keserű szájíz nem akar eltűnni.
S ezek után mégis mi vett rá arra, hogy ezt a kötetet a kezembe vegyem? Nagyrészt a dicsérő vélemények a molyon, ill. a fülszöveg.

Ida, aki fiatal éveit egy klastromban töltötte, kikerülve onnan, az izgalmas, lehetőségekkel teli világban találja magát. Nem vágyik másra csak szabadságra és szerelemre. Apja azonban, aki egyedül „neveli” a lányt, más jövőt képzel el számára. Újsághirdetést ad fel, hogy rövid időn belül férjet fogjon egyetlen gyermekének. Az üzlet létrejön, felbukkan Csaba, a fiatal festő, és feleségül veszi Idát. A két fiatal Münchenbe költözik, s rögtön a házasság elején megegyeznek, hogy egy év múlva elválnak, s mindenki mehet a maga útjára. Addig azonban együtt kell élniük. Csaba fest, Ida ellátja a háztartást, nagyon udvariasak egymással, persze csak mint két idegen. Azonban az egy év alatt, az együtt elköltött étkezések, kirándulások, beszélgetések alkalmával akaratukon kívül megismerik, sőt mi több, megkedvelik – netán megszeretik?- egymást. S ez idő alatt mi, olvasók is megismerjük, és igazán megszeretjük őket.
Tetszett nekem ez a történetet, s az bizony talán még Gárdonyi is megnyert magának. Nagyon vicces volt látni, ahogy ez a két fiatal mindent elkövet, hogy udvariasan, de mégiscsak idegenként bánjon a másikkal. Jókat derültem az apró csetlés-botlásaikon, ahogyan egy-egy élethelyzetet kezeltek, majd igazi öröm volt látni azt a pillanatot, mikor végre ráeszméltek, hogy ez az év mégsem múlt el nyomtalanul. Más-más okoknál fogva, de mindkettejüket megkedveltem.

Szóval, kedves Gárdonyi! Nehezen indult a kapcsolatunk, de eme könyv után – legnagyobb meglepetésemre- esélyesnek vélem, hogy akár még barátság is kialakulhat köztünk! 4 pont.


(Manet, Rubens, Monet)-a könyvben rengeteg említés esik festőkről, festményekről, s úgy általában a művészlét nagy hangsúlyt kap.--/katt a képre/


Egy kevés érdekesség és háttér info:
A könyv 1924-ben jelent meg először, s 1934-ben filmet forgattak belőle Ágay Irén, Jávor Pál és Rajnay Gábor főszereplésével.
ez pedig a Gárdonyi polc a molyon azoknak, akik esetleg jobban bele akarják fúrni magukat az író munkásságába.


2010. szeptember 8., szerda

Lisa Jewell: A házibarát

"- Állapotos vagy? - kérdezte Tony kábán.
- Igen. Csodás, ugye? Harminchat éves vagyok, és azt gondoltam, magányosan, gyerektelenül fogom végezni, erre mindössze két hét leforgása alatt sikerül eljegyeztetnem és teherbe ejtetnem magam. Példaképe lehetnék a világ összes Bridget Jonesának."


Mikor az ember érzelmileg egy kisebb gödörbe kerül, vagy egyszerűen csak jó szórakozásra vágyik, Lisa Jewell a tökéletes orvosság. Nekem legalábbis eddig mindig bevált. Úgyhogy amikor a legutóbb a könyvtárban tétlenül szédelegtem, mert valaki már megint kivette az orrom elől azt a könyvet, amiért eredetileg mentem (rendszeresen ez történik, lassan kezd gyanús lenni), s észrevettem a polcon A házibarátot, rohantam is vele rögtön haza.

A történet a Londonban élő London család életébe nyújt betekintést. (Az eddig tapasztaltak alapján Jewell bizony súlyos London mániában szenved). A három testvér, Ned, Sean és Tony remek viszonyt ápolnak a szüleikkel Bernie-vel és Gerry-vel. Mindenki éli persze a maga kis életét, Tony sikeres üzletember, aki nemrég esett túl az első válásán, Sean befutott író, aki életében először szerelmes, Ned, a legkisebb pedig épp most tért haza Ausztráliából. Mikor pedig Ned a hazaérkezés mámorában lubickolva betoppan a szülői házba, nem éppen abba botlik bele, akire számított. Ő Garvese, egy fura külsejű idegen, akit a London szülők befogadtak magukhoz. Elsőre senkinek sem szimpatikus ez az alak, gusztustalan hangokat ad ki köhögés közben, és rémes ruhákat hord. Lassan azonban nem csak a szülők, de a „gyerekek” is megkedvelik Garvese-t, a házibarátot, aki mindenki életében fontos változásokat idéz elő, s a legnagyobb bajban ad felbecsülhetetlen tanácsokat.


Jewell eddig olvasott könyvei közül ez tetszett nekem a leginkább. Humoros, jó kedélyű történet, teljesen hétköznapi emberek élete áll a középpontban. Mondhatnánk, hogy semmi extra. De nem mondjuk.:) Mert a szerző a már jól ismert egyedi, „Jewelles” atmoszférát nyújtja, igazán szeretnivalók a szereplők, és bizony olykor-olykor a rekeszizmokat is megtornásztatja. S amit még nagyon szeretek a könyveiben, hogy pár karakterben valamely ismerősömet, vagy éppen saját magamat is felfedezem olykor. Akár csak egy-egy jellemvonás vagy élethelyzet, esetleg szituáció adja a hasonlóságot. Ebben a regényben érdekes mód, egy férfi szereplőben, Ned-ben ismertem kicsit magamra, aki a helyét keresi az életben, próbálja kitalálni mit is akar kezdeni magával, akárcsak én.
Nagyon jó kis olvasmány volt, érdemes kézbe venni; 4,5 pont

Lisa Jewell honlapja és a szerzői polc a molyon.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails