"- Nem akar beszélni a mai játékról?
- Nem igazán.
- Nem akarja megkérdőjelezni a dupla reverse-emet? A sportújságírók parázson járásra fognak kényszeríteni miatta.
- Mi az a dupla reverse?
- Mi az a dupla reverse?
Dan elvigyorodott. - Kezdek rájönni, hogy határozott előnyei is vannak annak, hogy magának dolgozom."
Phoebe Sommerville, a harmincas évei elején járó szőke bombázó egész életében arra törekedett, hogy minél távolabb kerüljön az apjától. A férfinak soha nem volt hozzá egy kedves szava, sőt mi több, élete kudarcának tekintette, s a világon található minden nővel együtt hasznavehetetlennek tartotta.
Mikor azonban Bert Sommerville meghal, bosszúból lányára hagyja a focicsapatát, a Chicago Starst, tudván, hogy a lánya szemernyit sem konyít a sporthoz.
Természetesen a csapat edzője, Dan Calebow először nem nézi jó szemmel, hogy a nő villámsebességgel halad afelé, hogy csődbe vigye a Starst. Phoebe azonban kis idő elteltével nem egyszerűen hozzászokik tulajdonosi szerepéhez, hanem remek vezető válik belőle. S mindeközben a kettejük közti állandó szócsaták átváltanak egy jóval intimebb viszonyba, végül valódi érzelmekbe.
Igazság szerinte eleinte nem voltam biztos abban, hogy SEP valóban az én műfajom lenne. Tartottam tőle, hogy a romantikus irodalomnak a túlzottan csöpögős, nyálas vonalát képviseli, azt meg elég nehezen viselem. De Niki annyit áradozott az írónő könyveiről, hogy muszáj volt kipróbálni. És persze ezek után én lepődtem meg a leginkább, mert nagyon tetszett.
A szereplők imádnivalók – Phoebe sokkal több holmi szőke szexbombánál, Dan pedig nagyon macsó és férfias, emellett van esze. Rengeteg humor van a történetben, az a hangosan felkacagós féle, úgyhogy a könyv kifejezetten ajánlható akutt rosszkedv ellen. Na és persze ha már romantikus irodalom, akkor a szex sem hiányozhat, de aggódni fölösleges, pont megfelelő mértékben adagolja az írónő. S bár valószínűleg maga a történet nem váltja meg a világot, rossz szavam nem lehet, mert a romantika mellett kaptam egy csipet akciót és sötét múltat, sőt még a jövőbe is belepillanthattam egy utószó erejéig.
Rákaptam erre a focistás világra, az egyszer biztos, gyakorlatilag alig több, mint egy nap alatt bekebeleztem a könyvet. Nincs mit tenni, elvesztem; 4 pont.
Hehe :o) Örülök, hogy tetszett, és akkor szerintem ez még nem a legjobban sikerült regénye. A második részt (Se veled, se nélküled) ne hagyd ki! Meg az Apafogót se. De a Játék az élet is nagyon jó. :o)
VálaszTörlésA Se veled, se nélküledet már elolvastam -elkapott a gépszíj-, de nekem Phoebe és Dan jobban tetszett. Bobby Tomot nehezen kedveltem meg, bár Gracie-t bírtam. Szerintem a többi is hamarosan sorra kerül...:)
VálaszTörlésMegtaláltam Norin focistáit ;). Mesélte, hogy Neked is bejöttek :).
VálaszTörlésHát, Norin ezek után kénytelen lesz osztozni, Dan-en legalábbis.:P A többiekről meg majd később nyilatkozom. *kacag*
VálaszTörlés