2010. szeptember 8., szerda

Lisa Jewell: A házibarát

"- Állapotos vagy? - kérdezte Tony kábán.
- Igen. Csodás, ugye? Harminchat éves vagyok, és azt gondoltam, magányosan, gyerektelenül fogom végezni, erre mindössze két hét leforgása alatt sikerül eljegyeztetnem és teherbe ejtetnem magam. Példaképe lehetnék a világ összes Bridget Jonesának."


Mikor az ember érzelmileg egy kisebb gödörbe kerül, vagy egyszerűen csak jó szórakozásra vágyik, Lisa Jewell a tökéletes orvosság. Nekem legalábbis eddig mindig bevált. Úgyhogy amikor a legutóbb a könyvtárban tétlenül szédelegtem, mert valaki már megint kivette az orrom elől azt a könyvet, amiért eredetileg mentem (rendszeresen ez történik, lassan kezd gyanús lenni), s észrevettem a polcon A házibarátot, rohantam is vele rögtön haza.

A történet a Londonban élő London család életébe nyújt betekintést. (Az eddig tapasztaltak alapján Jewell bizony súlyos London mániában szenved). A három testvér, Ned, Sean és Tony remek viszonyt ápolnak a szüleikkel Bernie-vel és Gerry-vel. Mindenki éli persze a maga kis életét, Tony sikeres üzletember, aki nemrég esett túl az első válásán, Sean befutott író, aki életében először szerelmes, Ned, a legkisebb pedig épp most tért haza Ausztráliából. Mikor pedig Ned a hazaérkezés mámorában lubickolva betoppan a szülői házba, nem éppen abba botlik bele, akire számított. Ő Garvese, egy fura külsejű idegen, akit a London szülők befogadtak magukhoz. Elsőre senkinek sem szimpatikus ez az alak, gusztustalan hangokat ad ki köhögés közben, és rémes ruhákat hord. Lassan azonban nem csak a szülők, de a „gyerekek” is megkedvelik Garvese-t, a házibarátot, aki mindenki életében fontos változásokat idéz elő, s a legnagyobb bajban ad felbecsülhetetlen tanácsokat.


Jewell eddig olvasott könyvei közül ez tetszett nekem a leginkább. Humoros, jó kedélyű történet, teljesen hétköznapi emberek élete áll a középpontban. Mondhatnánk, hogy semmi extra. De nem mondjuk.:) Mert a szerző a már jól ismert egyedi, „Jewelles” atmoszférát nyújtja, igazán szeretnivalók a szereplők, és bizony olykor-olykor a rekeszizmokat is megtornásztatja. S amit még nagyon szeretek a könyveiben, hogy pár karakterben valamely ismerősömet, vagy éppen saját magamat is felfedezem olykor. Akár csak egy-egy jellemvonás vagy élethelyzet, esetleg szituáció adja a hasonlóságot. Ebben a regényben érdekes mód, egy férfi szereplőben, Ned-ben ismertem kicsit magamra, aki a helyét keresi az életben, próbálja kitalálni mit is akar kezdeni magával, akárcsak én.
Nagyon jó kis olvasmány volt, érdemes kézbe venni; 4,5 pont

Lisa Jewell honlapja és a szerzői polc a molyon.

3 megjegyzés:

  1. Jajj, én ezt nagyon szeretném! :)

    VálaszTörlés
  2. Én meg nem is olvastam még róla, de nem is sétált velem szembe még a könyvtárban. Szerintem meg sincs nekik. :oS

    VálaszTörlés
  3. Mónika, biztosan Neked is tetszeni fog, úgyhogy feltétlenül csapj le rá valahogy!:)
    Niki, pedig érdemes elolvasni. Ha mégis valamikor összefutnál vele, ne hagyd ki!:)

    VálaszTörlés

Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails