2010. szeptember 28., kedd

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

 "-Húzós nap? – kérdezte, miközben végigmért bennünket a visszapillantóban.
Tök mindegy, honnan jöttél, azt, hogy „kurva drága” meg „húzós nap”, rögtön megérted. Az egyetemes emberi nyelv része."


Mostanában úton-útfélen Dennis Lehane nevébe botlok, ami egy dolog, viszont szinte mindenki ódákat zeng róla, úgyhogy arra jutottam, én sem maradhatok ki a buliból, ideje megnézni közelebbről is. Ráadásul ha végig nézitek a kategóriáimat, láthatjátok, mennyire vacakul állok a krimikkel. Ami egy vicc, hiszen imádom őket, így nem is értem, miért nem olvasok többet belőlük. Ideje belehúzni. Na de inkább beszéljünk a könyvről, mert feltétlenül megérdemel pár szót.

A Dél-Bostonban ténykedő Kenzie-Gennaro magánnyomozó páros jól összeszokott egységet alkotnak. Ovis koruk óta ismerik egymást, együtt nőttek fel, gyakorlatilag pislantással is tudnak kommunikálni. Patrick nagydumás humorzsák, Angie meg tipikusan az a fajta nő, akivel ha bárki packázni mer, az jobb ha gyorsan tud futni, különben számíthat egy alapos péppé verésre. Mikor a város két ellenséges bandája egymás ellen fordul, s egy befolyásos politikus Patrick nyakát szorongatja  bizonyos titkos iratok megszerzése miatt, a kettősünknek nincs más választása, mint nyakig merülni az ügyben, s az életüket kockáztatni. Mázli, hogy talpraesettek és könnyen feltalálják magukat, mert néha tényleg csak egy hajszálon múlnak a dolgok…

Azért is írtam a bejegyzés elején, hogy a sztori Dél-Bostonban játszódik, mert a városnak ezen környéke bizony sokat elárul arról, mégis milyen a könyv atmoszférája, milyen problémákkal kell Patricknek és Angie-nek szembenéznie: bandaháborúk, politikai játékok, korrupció, rasszizmus, pedofília. Nem éppen vidám témák. A könyv mégsem sötét és depresszív annyira, mint számítanánk rá, mert a narrátor, Patrick halálian vicces, és a végletekig szókimondó. Képes egy életveszélyes tűzharc kellős közepén olyan nevetséges dolgokat gondolni, szóvicceket elsütni, hogy az ember képtelen komolyan venni őt.
Egyedül a pattanásig feszülő izgalmakat hiányoltam, bár a történetet leszólni semmiképpen nem akarnám, s abban is biztos vagyok, hogy a sorozat további kötetei még több körömrágást tartogatnak. Ráadásul „Póznás” (aka Kenzie) humora kárpótolt mindenért.
Mindezen túl a nyomozás mellett pedig betekintést nyerhetünk a páros magánéletébe: Kenzie gyerekkorába, ami azzal telt, hogy az apja – a hős tűzoltó- szeretete jeléül jól elverte, s az emlékek okozta keserűséget valószínűleg soha nem lesz képes maga mögött hagyni. Angie pedig képtelen kiszállni a vacak házasságából, s a férje, Phil egy-egy féltékenységi jelenet zárásaként rendszeresen felpofozza. Ennek a kettősségnek, a nyomozás és a teljesen hétköznapi jelenetek közötti összhangnak hála, remek történet kerekedett ki végül; 4 pont.

Ui.: most már csak egy problémám van Lehane-nel kapcsolatban: addig nem bírok nyugodni, amíg az összes könyvét be nem szereztem.


3 megjegyzés:

  1. Szia!

    Küldtem neked e-mailt, de lehet, nem kaptad meg. Tetszik a blogod, esetleg egy linkcserében benne lennél?

    VálaszTörlés
  2. Hihi:)) Lehane-nel mindenki így jár. A Könyvudvarban ez és a Sötétség, fogd meg a kezem 690-ért volt még legutóbb kapható.

    VálaszTörlés
  3. Ó igen, csak a pénztárcám nem örül neki. Ott vettem meg mindkettőt. Most már csak azt várom, h esetleg a többit is beszerzik...:)

    VálaszTörlés

Ne fogd vissza magad! Örülök minden hozzászólásnak, nyugodtan lehet véleményt mondani, nem harapok!:)
(névtelenül viszont nem lehet kommentelni)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails